evél&levél
Kedves Murányi László!
Az Evangélikus Élet 2006. április 23-i számában közölt terjedelmes leveléből az derül ki, hogy még nem vett részt tamásmisén (én szívesebben írom így, kisbetűvel és egybe, ez a finn tuomasmessu kifejezés pontos fordítása), csak a tv-közvetítést látta. Én viszont ott voltam a tamásmise születésénél 1987-ben Helsinkiben, utána éveken keresztül rendszeres látogatója voltam, s tapasztaltam sokféle áldását a finn egyházban. Azok, akiknek túlságosan távoli, idegen volt a hagyományos istentiszteleti forma, itt más módon találkozhattak az élő Jézus Krisztussal.
Helsinkiben egy olyan templom ad helyet a tamásmisének, mely a bezárás előtt állt, mivel annyira megfogyatkozott a gyülekezete. Ebben a templomban most vasárnaponként 800-1000 lelkes hívő gyűlik össze, hallgatja az igét, imádkozik és énekel, éli az úrvacsora közösségét. A tamásmisén ízelítőt lehet kapni arra a ránk váró, vég nélküli ünnepből, ahol hitem szerint nem lesz hiány sem éneklésből, sem harsonaszóból, sem táncból.
Finn barátaim gyakran kérdezték, hogy mikor lesz Magyarországon tamásmise, s én általában azt válaszoltam: a magyar evangélikusok nem elég nyitottak ahhoz, hogy befogadják ezt az újszerű formát. A fiatalok azonban jobb véleménnyel vannak a magyar evangélikusokról, mint én, és nem féltek belevágni a szervezésbe. A hónapokig tartó előkészítésben lelkészek és püspökök is részt vettek, ezért nekünk, laikusoknak nem kell aggódnunk a tanítás tisztasága vagy a helyes liturgikus rend miatt.
Akik részt vettek a tavaly pünkösdi Deák téri, az őszi budavári, a téli kelenföldi és a tavaszi zuglói istentiszteleten, megtapasztalhatták, hogy a Szentlélek jelen volt, és megáldotta együttlétünket. Legalábbis erre lehet következtetni azokból a véleményekből, amelyeket a fiatalok elküldtek a www.tamasmise.mindenkilapja.hu című honlap fórumára. A televízióban az eredeti istentisztelet rövidített változatát közvetítették, éppen a csendes ima és a meditatív énekek maradtak ki belőle. Az az elcsendesedés, amelyet Ön is hiányolt.
Kedves Murányi László, ha Ön a hagyományos istentiszteleten tudja megélni a közösséget Istennel és a gyülekezettel, járjon arra. A tamásmise sohasem lesz mindenki számára kötelező istentiszteleti forma. De ne próbáljuk emberi gyengeségünkből fakadóan korlátok közé szorítani a Szentlélek munkáját.
Ön édesapjáról mint „szolgálatában áldozatos és semmiben meg nem alkuvó” lelkészről emlékezik meg. Ugyanezt én is elmondhatom a saját édesapámról. Máig emlékszem a lelkesedésére, amellyel 1989-ben Tamperében bekapcsolódott egy ünnepi istentiszteletbe. Az is tamásmise volt.
Szeretettel üdvözlöm:
Dr. Csepregi Márta (Budapest-Deák tér)