Gyermekvár

Most induló sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Kéthetente minden rész után egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

A tizenhét éves József egy nap így szólt testvéreihez, miközben a nyájat legeltették:

– Hallgassátok csak meg, mit álmodtam az éjszaka! Aratási idő volt, mi pedig a levágott gabonából kévéket kötöttünk. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt.

A testvérei – tíz bátyja és Benjámin nevű öccse – nagyon mérgesek lettek rá.

– Mit képzelsz te? Talán király akarsz lenni fölöttünk?! Vagy uralkodni akarsz rajtunk?

Józsefet amúgy sem szerették a bátyjai, mert apjuk kivételezett vele. Drága, szép ruhákat vett neki, és kényeztette őt. Ugyanis József anyukájának sokáig nem született gyermeke. Apukája már elég idős volt, amikor a fiú meglátta a napvilágot. Annyira örült neki, hogy mindig a kedvében akart járni.

Józsefnek később volt még egy álma; el is mesélte a családjának.

– Azt álmodtam, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem.

Amikor ezt meghallotta, még az apja is rosszallóan csóválta a fejét:

– Milyen álmod volt neked? Talán azt akarod, hogy a testvéreiddel együtt boruljunk a földre előtted?

Testvérei pedig elnevezték őt Álomlátónak. Attól kezdve még jobban féltékenykedtek rá, mert azt gondolták, hogy különb akar lenni náluk.