Egyházunk egy-két hete

A legenda szerint a Krisztus utáni 4–5. században élt Oszlopos Simeon volt az első bábozó: köntösének egyik darabját letépve textilfigurát készített, s így intézte beszédeit a köré sereglőkhöz. Május 20-án több mint száz ehhez hasonló bábu kelt életre az ezúttal Csömörön megrendezett ötödik országos evangélikus bábversenyen.

Annak, hogy az idei versenyt a korábban megszokottól eltérően májusban rendezték, egyrészt az a megfontolás húzódott a hátterében, hogy az esemény, illetve a rá való felkészülés ne ütközzön a márciusi országos hittanversennyel, másrészt kézenfekvőnek is tűnt ez az időpont, mivel ez évre a gyermekbizottság nem tervezett országos evangélikus gyermeknapi ünnepséget – tudtuk meg Mády Erzsébet gyermekreferenstől, a verseny szervezőjétől.

A versengésben ez alkalommal hét gyülekezeti és egy iskolai csapat vett részt. A program e sorok írójának az áhítatával kezdődött, melyben egy kislányt formázó bábfigurának, Blankának a filctüskékkel borított zöld Süni mondta el, hogy ő milyennek látta Jézust, a szelíd, barátságos férfit – mint utóbb kiderült, Isten fiát – az alatt a három év alatt, amíg Blanka szüleivel karavánúton volt.

A három órán át zajló bábelőadások között a csapatok Vincze Katalin lelkész vezetésével bemutatkoztak, és énekkel várták a soron következő produkciót.

A szünetben a zsűri egyik tagját, Granasztói Szilvia bábművészt – aki a Wesley János Lelkészképző Főiskolán a bibliai bábjáték tantárgy oktatója – kérdeztem a szakmai háttérről. Megtudtam, hogy a gyerekek magukhoz hasonló, de maguknál kisebb lényt akarnak teremteni, amely úgy mozog és viselkedik, ahogy ők akarják. Utánozzák a felnőttek világát; vágyteljesítő játékról van tehát szó. Ha a bibliai bábjátékot vezető felnőtt érvényesülni hagyja a gyermeket, ő maga is sokat tanulhat a történetek eljátszásából: spontaneitást, felszabadult játékot, humort és mindenekelőtt őszinte gyermeki hitet.

A zsűri másik tagja, Cselovszky Ferenc Deák téri lelkész ehhez kapcsolódva elmondta: azáltal, hogy a gyerekek egy-egy bibliai személy figuráját mozgatják, maguk is részévé válnak a történetnek. A szereplőkön keresztül kapcsolópontot találnak az igei eseményekhez, s ezáltal az evangélium is könnyebben válhat mindennapi életük eleven részévé. Létrejön az „egyidejűség” a bibliai kor és a maguk élete között, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Biblia betűin s az évezredekkel ezelőtt élt hősök alakján keresztül Isten élő és ható igéje személyesen szólítsa meg a jelenkor emberét. Cselovszky Ferenc úgy fogalmazott: saját gyülekezetében megtapasztalta, hogy az együtt alkotásnak közösségteremtő ereje van. Örömmel látja – fejtette ki a lelkész –, hogy vannak évről évre visszatérő csapatok. „Jó volt látni az alkotásban összekovácsolódott lelkes társaságokat, melyek közül több is olyan kistelepülésről érkezett, ahol különösen nagy jelentőségük lehet az ilyen megtartó csoportoknak” – mondotta.

Az idei verseny előadásain meglátszott, hogy több, a bábfoglakozást vezető pedagógus, lelkész korábban bábtanfolyamon vett részt. A nyertes győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ csapatát egy egész osztály alkotta: huszonnyolc gyerek adta elő Jónás történetét, látványos elemekkel illusztrálva és furulyaegyüttesük zenei aláfestésével. Érdekes színfolt volt a második helyet megszerző büki csapat Gedeon, a kiválasztott című darabjában megszólaló énekhang és a harmadik helyezést elérő surdi gyerekek citerajátéka is.

Végül Granasztói Szilvia felhívta a figyelmünket arra, hogy az ökumenikus templomi bábjátéknak komoly hagyománya van. A templomi bábcsoportok országos ökumenikus találkozóját minden évben februárban rendezik meg; erre a jelenlévők is meghívást kaptak.

Horváth-Hegyi Olivér