Egyházunk egy-két hete
„Mennyei randevú”
Az ünnepi közgyűlésen Deméné Smidéliusz Katalin helyi lelkész ismertette az egyházközség történetét. A kis Zala megyei faluban már a templomépítés előtt is éltek evangélikusok. A török hódoltság idején viszont teljesen elnéptelenedett a falu, sőt pusztaként tartották számon. 1743-tól négy vend evangélikus telepescsalád költözött ide a mai szlovéniai Hodo� (Őrihodos) területéről. Egy ideig a vendek apostolaként emlegetett Kuzmics István gondozta őket a közeli Surdról. Később Iharosberénybe jártak át istentiszteletre; 1799-ben a berényi gyülekezet filiája lett az itt élő evangélikusság. Kezdetben pajtákban tartottak istentiszteleteket, majd 1806 adventjének első vasárnapján szentelték fel a ma kétszáz éves templomot. Első saját lelkészük 1868-ban a híres énekköltő, Sántha Károly lett.
2002-ben adhattunk hírt arról, hogy renoválták a hajlékot. Erre utalt Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, amikor 1Kir 8,27–30 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a sandiak templomán nem látszik a kora. De nem pusztán a templom állapota az, ami hálaadásra indíthat bennünket. Ha belegondolunk, hogy hány közösség él a világban templom nélkül, akkor adhatunk igazán hálát azért, hogy nekünk van saját templomunk, amelynek harangjai mennyei randevúra hívnak, ahol találkozunk Jézussal. E találkozás örömét pedig senki és semmi nem lophatja el a szívünkből. „Ha megosztottad örömödet a sandi testvérekkel, vidd haza a templom szeretetét!” – zárta igehirdetését a püspök, megszólítva a jelen lévő vendégeket is.
Erre az alkalomra Tóth János asztalosmester adományként ambót és hirdetőtáblát készített a bicentenáriumát ünneplő templomba.
A köszöntések sorában kedves jelenet volt, amikor a hodosi küldöttség – ajándékát átadva – magyarul köszöntötte az ünneplő gyülekezetet.
Menyes Gyula
Regionális hozzárendelés: Sandi Evangélikus Társegyház