Keresztutak

Az ökumenikus lelkészkörök találkozóját az idén Szolnokon rendezték meg május 18-án – több mint száz fő részvételével. Az alkalom témája a Szentlélek megtapasztalható működése volt.

A találkozó Hecker Róbert helyi metodista lelkipásztor áhítatával kezdődött. Nagy László református egyházkerületi főjegyző Az apostolok hite pünkösd előtt és után, Márk Tivadar román ortodox püspöki tanácsos „Egy a test, és egy a Lélek…” (Ef 4,4), dr. Beer Miklós római katolikus püspök pedig A lelkészek felelőssége a kereszténység megvalósításában címmel tartott előadást.

„Evangélikusnak tetszik lenni?” – kérdezte egy katolikus lelkész testvér kis névtáblámat böngészve. „Igen, nagyon tetszik” – mosolyogtam magamban. Az udvarias, beszélgetést kezdeményező mondat kapcsán ugyanis eszembe jutott az egyik előadó gondolata: a Szentlélek munkája, hogy a soknyelvűek értették egymást; ez azonban nemcsak nyelvi, hanem felekezeti szempontból is érthető, és a pásztorkörök célja az, hogy saját hitbeli értékeinket megőrizve tudjuk egymást gazdagítani.

Tetszik, hogy a Szentlélek Isten eszköze lehetek saját egyházamban, és a délutáni bibliakörben mellettem ülők is látható örömmel említették egyházi hovatartozásukat. Tetszett a találkozás, a tapasztalatcsere és az is, hogy ha ugyanaz a Lélek vezet bennünket, akkor tényleg képesek vagyunk szót érteni egymással, rámosolyogni a tavalyról ismert arcokra, és az életkor és felekezet tekintetében oly sokszínű társaságban megélt imaközösség után visszaindulni gyülekezetünkbe.

Jöttek olyanok is, akik egyelőre csak reményeikről számolhattak be. Sajnos még mindig túl kevesen tekintenek valóban testvérként és szolgatársként a más felekezetű lelkészekre.

A feladat és lehetőség tehát adott: keresni az egymás felé vezető utat. Persze nem azzal a céllal, hogy több résztvevője legyen egy-egy ilyen találkozónak, hanem hogy a mindennapi szolgálatok váljanak hitelesebbé. Mert ez tetszik igazán az Úrnak!

hulej