EvÉlet - Lelki segély

„Alexandra, a lányom mindig lázadó típus volt. Emlékszem, hogy már egészen kicsiként is teljesen önálló akart lenni. Amikor elváltunk a férjemmel, még nehezebben kezelhetővé vált. Nagyon apás kislány volt, de az apja nem törődött vele. Egy évvel ezelőtt ünnepelte a tizennyolcadik születésnapját. Összekaptunk, mert ecstasy tablettákat találtam a táskájában. Azóta nem láttam őt. Karácsonykor felhívott telefonon Budapestről, hogy életjelt adjon magáról, de megmondta, hogy nem akar hazajönni. Teljesen el fogom veszíteni, kérem, segítsen!”

Kedves Judit! Minden vasárnap látható a Duna Televízióban és az m1 csatornán a Csellengők – Eltűntek nyomában című műsor, amely egy „életjelvonalat” működtet, vagyis egy olyan telefonszámot, amelyet akár az eltűnt hozzátartozójukat keresők, akár az „eltűntek” felhívhatnak. Mindig megrendülten néztem-nézem a szeretteiket elveszített családtagokkal készített interjúkat, de nem sejtettem, hogy egyszer majd lelkészként kell vigasztalnom valakit egy hasonlóan tragikus élethelyzetben.

Egészen bizonyosan semmi sem lehet szörnyűbb az állandó bizonytalanságnál! Fájdalmas lehet az édesanyai szívnek tudomásul vennie, hogy gyermeke semmilyen kapcsolatot nem kíván vele ápolni. De hogy úgy kelljen minden este nyugovóra térnie, hogy gyakorlatilag semmit sem tud a gyermeke hol- és hogyléte felől, az rettenetes.

Mielőtt kérdésére választ keresünk, kérem, jelentse be leánya eltűnését a rendőrségen! Tudom – hiszen levelének további, föntebb nem idézett részében megírta –, hogy gondolt már erre, de mégsem akarta megtenni. Félt, hogy Alexandra a magánéletébe való erőszakos beavatkozásnak tartaná ezt, és esetleg még inkább elidegenedne Öntől. Ugyanakkor ennél sokkal nagyobb veszélyét látom annak, hogy a lánya olyan társaság befolyása alá került, amely nem engedi, hogy tarthassa a kapcsolatot a családjával.

Az édesanya utolsó információja szerint a lány néhány ismerősével utazott Budapestre szórakozni, és valami szerelmi bánatról is említést tett. Nem csomagolt össze még egy bőröndnyi ruhát sem. Alig tizenkilenc évesen egyedül a fővárosban… Azt gondolom, teljesen kiszolgáltatott állapotban van. „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el…” (1Pt 5,8)

Sajnos egyetlen levél, néhány sornyi önvallomás kevés ahhoz, hogy átláthassam: valójában mi vezetett Judit családjának széthullásához. A szülők válásából, a szeretett édesapa szeretetlen közömbösségéből és Alexandra vadóc természetéből nem feltétlenül következik, hogy megszakítson édesanyjával minden kapcsolatot. Miért nem adta meg az elérhetőségét? Hol dolgozik? Miből él? Hol lakik?

Judit, ha rendszeresen olvassa a Lelki segély rovatot, tudja, hogy mindig az Istentől jövő útmutatás keresésére, az odaszánt imádkozásra biztatok. Azt is tudja, hogy nem a problémák eltussolásának, szőnyeg alá seprésének, hanem a megbeszélésének a híve vagyok. Nem titok az sem, hogy mielőtt válaszolnék egy-egy segélykérő levélre, az Úrtól kérek segítséget a válaszadáshoz… Most úgy érzem, hogy Judit nem egészen őszinte velem. Ráadásul nincs kivel megbeszélnie azt, hogy mi okoz fájdalmat számára, mert akit meg akarunk nyerni, arról semmit, de semmit nem tud. Meg kell találni ezt a tékozló vagy talán akarata ellenére rejtőzködő lányt!

Valószínűsítem, hogy Alexandra eltűnése a kábítószer-élvezettel van összefüggésben. Eszembe jut egy fájdalmasan szép történet a chicagói édesanyáról és elveszett lányáról. Az USA második legnagyobb városának egyik szórakozónegyedében egy kétségbeesett édesanya kereste gyermekét. A luxus, a tinglitangli lét, a könnyelmű életmód vonzotta oda a lányát néhány évvel azelőtt. Időközben a szíve mélyén már megcsömörlött, és fojtogatta a honvágy, de félt hazamenni.

A szerető anya azonban nem adta fel, nem mondott le a bűn dzsungelében eltévedt gyermekéről, bár fogalma sem volt arról, hogy hol kereshetné. De a szeretet találékony… Elhatározta, hogy plakátokat készít, és kiragasztja őket Chicago minden jelentősebb alvilági mulatóhelyén. Hitte, hogy Isten odavezeti valamelyik plakáthoz szeretett gyermekét. Így is történt. A fiatal nő, aki üres lélekkel és tönkretett élettel ráemelte a szemét arra a plakátra, hirtelen megfordult. Otthagyta szennyes múltját, és visszatért a szülői házba. Hogy mi volt azon a plakáton? Egy megtört édesanya fotója, alatta pedig ez a felirat: „Gyere haza, édesanyád vár!” Négy rövid szó, de benne van az újrakezdés lehetősége. Benne van a megbocsátó szeretet védelme. A jövendő reménye.

Judit, ne késlekedjen! Kérjen erőt, találékonyságot, bátorságot, megbocsátani kész szívet az Úrtól, és keresse meg a lányát! Vonja bele a férjét, a rokonságot, használja ki a multimédiás lehetőségeket. Harcolni kell ezért a lányért! Mert szüksége van Önre, a családjára; mert annyi mindent meg kell beszélniük; mert szinte még gyerek ez a tékozló leány, és Önre van bízva! És ha rátalált, szeresse nagyon, de ne úgy, hogy irányítani akarja, hanem úgy, hogy Jézushoz viszi! Imádkozó háttérre számíthat. Kérem, feltétlenül értesítsen, ha nyomon van, szívesen segítek Önnek megtenni az Alexandra szívéhez vezető első lépést!

Szőkéné Bakay Beatrix