Élő víz

Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32)

Húsvét ünnepe után a hatodik héten az Útmutató reggeli és heti igéi a földön élő és szolgáló gyülekezet tagjait tanítják, akik pünkösd böjtjében a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Jézusra tekintenek, s várják a megígért Szentlelket, akit az Atya és a Fiú küld tanítványainak. A Lélek és a keresztények közös missziója: bizonyságot tenni Krisztusról! „…eljön a Pártfogó (Károlinál: a Vigasztaló), akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke…” (Jn 15,26) „A Szentlélek valóban Vigasztaló és nem szomorító. Egyszersmind az igazság Lelke is, mert senkit meg nem csal, s vigasztalása örök.” (Luther) A botránkozástól is megóvhat bennünket! Pál imádságában jelen van a Szentháromság mindhárom személye: „…meghajtom térdemet az Atya előtt (…): adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által…” (Ef 3,14–17) Azért könyörög, hogy a gyülekezet megismerhesse Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét. Dáviddal együtt mi is színe elé járulhatunk: „Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem!” (Zsolt 27,7; LK) Ezékiel arcra borulva, hangosan kiáltott, s akkor szólt hozzá az Úr igéje. Isten összegyűjti a szétszóródott Izraelt, és hazaérkeznek. „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük… Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek” – mondta az Úr (Ez 11,19–20). Istennek ez az ígérete még nem teljesedett be teljesen választott népe életében, de az Újszövetség gyülekezetére pünkösdkor már kitöltetett a Jézus által megígért Szentlélek, s azóta minden hívő szívében lakozást vesz – a megtérésekor! Jézus követőinek a nagy megpróbáltatás ideje alkalom lesz a tanúságtételre: „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” – mondta Jézus az őt hallgatóknak (Lk 21,13.19). Életünk bizonyságtétele Urunk dicsőségét szolgálja, ezért jelentette ki Krisztus: „…ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. (…) de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg.” (Lk 12,8.10) A Szentlélek elleni bűnt az Isten gyermekei nem követhetik el! A farizeusok azonban Jézus csodáit az ördög művének tulajdonították, pedig ő azokat a Lélek erejével tette! Tehát a káromlás ez: „Isten Szentlelke az ördög!” – Jézus Urunk mennybemenetele után, a tanítványok „névsorolvasását” követően került sor Mátyás apostollá választására, szent sorsvetés által, hogy újra teljessé váljék – Júdás halála után – a tanítványi kör. Amint Péter mondta, „szükséges tehát, hogy (…) még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának” (ApCsel 1,21–22). Halála előtt Jézus Jánosra bízta anyját: „Asszony, íme, a te fiad!” – „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26–27) Pünkösd vigíliáján már felcsendül az ünnep igéje: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6) Így fohászkodjunk: „Jöjj, áldott Szentlélek! / Jöjj, Atya-Fiú Lelke, / Hogy szüntelenül zengje / Erődet új ének!” (EÉ 238,4)

Garai András