Szószóró

Nagyjából ugyanúgy zajlik majd a találkozó, mint eddig – de mégsem. Lesznek előadások, de nem lesz délelőttönként főelőadás a nagyszínpadon. Helyette a reggeli áhítathoz kapcsolódó csoportbeszélgetések lesznek tizenöt csoportvezető lelkész segítségével. Az idei találkozón szeretnénk ugyanis lehetőséget biztosítani arra, hogy kisebb létszámú közösségekben a résztvevők maguk is megfogalmazhassák gondolataikat, feltehessék kérdéseiket. Lesznek áhítatok reggel és este, de nem különböző helyszíneken és időpontokban, hanem együtt, közösen, egy helyen, a nagyszínpadnál. Közösen kezdjük a napot, és közösen fejezzük be.

Változás lesz még az eddigi találkozókhoz képest, hogy az úrvacsorás záró istentiszteletet nem az utolsó nap – vasárnap – délelőttjén, hanem szombat este tartjuk. Szeretnénk kihasználni ezzel az utolsó este emelkedett hangulatát és a találkozó résztvevőinek teljes jelenlétét, amely a sokak számára sátorbontást, csomagolást jelentő utolsó délelőttről már nem mondható el. (Lesz viszont vasárnap délelőtt egy nagy meglepetés – tízéves a Szélrózsa! –, amely miatt érdemes végig ottmaradni.)

Az előadások témáit igyekeztünk úgy összeállítani, hogy a mai ifjúságot foglalkoztató, illetve érintő kérdések kerüljenek elő. Az idén is lesznek olyan vendégeink, akik szakemberként a fiatalok segítségére lehetnek olyan problémák megoldásában, mint például a kábítószer- vagy a számítógép-, illetve internetfüggőség. Tervezünk fórumbeszélgetést püspökeinkkel; szó lesz az erőszakmentes élet lehetőségéről; arról, hogy mit jelent ma a názáreti Jézus személye és tanítása; de arról is, hogyan léphetne fel, és mutathatná meg magát az egyház kedvezőbben ebben a világban.

A találkozó mottójához – „Tenyerembe véstelek” – hasonlóan az előadások, fórumok, áhítatok is azt a célt szolgálják a találkozón, hogy a részt vevő fiatalok megtalálhassák életüknek azt a szilárd alapját, hátterét, amely a mai zaklatott, sok szempontból bizonytalan világban megtartja őket.

Németh Zoltán