Evangélikusok

A mára a fővárosban és Sopronban is rendszeresen összegyülekező, lelkes tagokat számláló közösség, mely lutheri örökségünk, reformátori kincseink ápolása, megismerése és megismertetése végett lett életre hívva, 1991. október 12-én Budapesten tartotta alakuló ülését. Dr. Reuss Andrást, a szövetség lelkészi elnökét, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékvezető professzorát kértem e jeles alkalomból: mutassa be a Magyarországi Luther Szövetséget.

– A szövetség az 1884-ben létrehozott Luther Társaság és az 1920-ban alapított Országos Luther Szövetség jogutódjaként jött létre. Az alapító okirat szerint célja és feladata „reformátori örökségünk mélyebb megismerése és megismertetése, valamint mai alkalmazása; az evangélikusság iránt érdeklődők vagy abban megerősödni kívánók számára segítségnyújtás; Luther Krisztus-ismeretének és evangéliumértelmezésének megismerése; a mai evangélikus gondolkodás kritikus számontartása. Ennek érdekében ismeretterjesztő és tudományos kiadványok közzététele, konferenciák és találkozók szervezése…”

Tehát nem „elvakult” Luther-követők köre alakult meg. Egy mondatban így foglalható össze célunk: ismerjük meg Luther érveit! Ez fáradságos munka, de hála Istennek, mindig vannak érdeklődők. Sopronban havonta tartanak előadásokat, körülbelül száz fő részvételével; itt, Budapesten pedig mintegy tízfős lelkes kis kör gyűlik össze alkalmanként, a főváros vonzáskörzetéből is – mondhatni „szellemi szórványmunkát” végzünk. Évente nyolc-kilenc előadást tartunk. Ötven körüli a Budapesten és környékén élő regisztrált tagok száma, szerény éves tagdíjból gazdálkodunk. Központi fekvése miatt a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtára ad otthont a találkozóknak. Ifj. dr. Fabiny Tibor után én vettem át a budapesti előadások szervezését.

– A könyvespolcon egész kis könyvtárnyit tesznek már ki a szövetség által megjelentetett Luther-művek…

– Igen, hiszen vállalt feladatunk Luther-művek kiadása új – vagy első ízben magyar – fordításban. Kilenc füzet és tíz kötet jelent meg eddig Luthertől, Lutherről. Örömünkre sok elfogyott már közülük… Jelenleg előkészületben van egy Luther-prédikáció, melyben a reformátor a „kalmárkodásról és az uzsoráról” értekezik – igencsak aktuális téma –, valamint Luthernek az emberről szóló tézisei és a bűnbánati zsoltárokhoz fűzött magyarázatai.

– Május 22-én ért véget a Luther-szövetség tavaszi szemesztere. Professzor úr előadása – „Isten istensége és a krisztusi megváltás ereje” – egy Luther-mű újbóli megjelenéséhez is kapcsolódott. Melyik ez a könyv?

– Mindmáig érdeklődést kelt a humanizmus és a reformáció két legjelentősebb alakjának, Erazmusnak és Luthernek a négyszáznyolcvan évvel ezelőtti vitája. Az a tény is bizonyítja ezt, hogy a vitázó felek iratai a közelmúltban már magyarul is megjelentek. Erazmus 1524-ben született A szabad döntésről (De libero arbitrio) szóló írásának első teljes fordítását 2004-ben vehette kézbe az olvasóközönség (fordította és a bevezető tanulmányt írta Rokay Zoltán; Jel Kiadó). Ez a kiadvány tehát követte Luther 1525-ben elkészült válaszának – A szolgai akarat (De servo arbitrio) – az 1996-ban megjelent első teljes fordítását. Mivel A szolgai akarat című kötetnek mind az ezerötszáz példánya elfogyott, most második és javított kiadása van előttünk (latin eredetiből és németből magyarra fordította Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor). Nagy dolog, hogy egy nem éppen könnyed vagy népszerű olvasmánynak – vitairatnak – ilyen nagy keletje van! Régi „adóssága” volt ez egyházunknak, bár tény: nehéz szöveg. Filozófiai, teológiai szempontból egyaránt érdekes.

– Luther eme műve alapvető reformátori tanítást tartalmaz. Mi indította őt arra, hogy vitába szálljon kora egyik legnagyobb gondolkodójával?

– Az ókorban is kérdés volt a szabad akarat mibenléte. Van-e az embernek szabad akarata, s ha van, mire irányulhat: e világi döntéseinkre vagy akár az üdvösségre is? Augustinust és a többi egyházatyát, sőt Cicerót is foglalkoztatta ez a kérdéskör. Erazmus a római katolikus egyházat számos alkalommal bírálta, csúfolta, noha korábban maga is szerzetes volt. Állásfoglalást vártak tőle mindkét oldalon, a reformáció és a katolicizmus „táborában” is. A két nagy gondolkodó tehát összecsapott.

Erazmus és Luther felfogása lényegében különbözik. Erazmus a jogi értelemben véve igazságos Isten felől közelíti meg a kérdést, amikor Isten igazságosságához elengedhetetlennek tartja az ember szabadságát. Luther azonban az isteni megváltás felől nézi a problémát. Ha akár csak a legcsekélyebb mértékben is az ember igyekezetén múlna a megváltás, akkor ez azt jelentené, hogy Isten ereje nem elégséges az ember megváltásához! Egész reformátori munkásságának középpontjáról, az isteni kegyelem feltétlen voltáról van nála szó. Isten megváltó műve Krisztusban lett teljes, és nem kell kiegészíteni. Luther értelmezésében Isten cselekvése indítja az embert a jó cselekvésére. Luther szerint az a jó is tehát, amit Isten jóságának indítására az ember tesz, és az embernek tennie kell, végső soron Isten munkája az emberben. Erazmus irata ellenben amellett kardoskodik, hogy az embernek meg kell tennie azt, amivel teljessé lehet Isten kegyelme. És ezzel a reformáció alapkérdéséhez érkeztünk, amely túlmutat a felekezeti határokon. A „régi egyház” és a reformáció csapott itt össze, méghozzá mindkét részről a „csúcsok csúcsa” személyében… Azért érdemes ma is tanulmányozni A szolgai akaratot, mert Isten istenségének és a krisztusi megváltás páratlanságának, fenségének és erejének robusztus védőirata, ezáltal a reformátori „egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus” üzenetének dokumentuma, a ragyogó tisztaságban hirdetett evangélium védőirata.

– Folynak-e ma hasonló fajsúlyú, szenvedélyes, izgalmas, mozgósító erejű teológiai viták?

– Igen, természetesen ma is zajlanak ökumenikus szinten viták, például az úrvacsoratan tárgyában, vagy pápai enciklikákra reagálnak a protestáns egyházak. Gyakran előfordul, hogy nemcsak a felekezetek között, hanem az egyes felekezeteken belül is vitát gerjeszt egy-egy megszólalás értelmezése. Hadd jegyezzem itt meg: ezek a viták nagy teológiai tudással rendelkező embereket kívánnak meg, de élénk érdeklődést váltanak ki sokszor másokban is.

– Milyen tervek foglalkoztatják mostanában a jubileumát ünneplő szövetséget?

– Talán első hallásra furcsán hat, de közeledik 2017, a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulója. Erre mind a Luther-szövetség, mind a Magyarországi Evangélikus Egyház méltóképpen szeretne felkészülni. Éppen ezért dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész-professzor kérelmet nyújtott be az országos egyházhoz, melyben jubileumi emlékbizottság létrehozását javasolja. Bízunk az országos elnökség támogatásában, hiszen azt gondoljuk: időben el kell kezdeni a felkészülést, például a pályázatok kiírását.

– Talán kevesen tudják, hogy az Ön munkájának köszönhetően olvashatunk hetente más-más Luther-idézetet hetilapunk címlapján vagy második oldalán. Kérem, avasson be a szerkesztés titkaiba!

– 2001 pünkösdjétől végzem ezt a munkát, az idén már le is adtam a hatodik év anyagát a szerkesztőségnek. Ha Luthert olvasva valami találó rövid szövegre bukkanok, azonnal beírom a táblázatom megfelelő helyére, az egyházi év, a dátum, az Agenda szerint. Például a 2008. évi karácsony már „készen van”… A kevésbé karakteres vasárnapoknál pedig lapozgatom a Luther-műveket.

– Akár humoros is lehet egy-egy idézet?

– Hogyne! Az Asztali beszélgetésekből is idéztem már. Az a fő szempont, hogy a szakasz önmagában is megálljon, értelmezhető legyen. S persze legyen frappáns, valamint fontos, hogy előzetes ismeret nélkül is megértse az olvasó. Nagyra értékelem Luthert, mert tisztán szólaltatta meg az evangéliumot; továbbá azért is, mert komolyan veszi a keresztény életfolytatást, mert kiváló a humora, s mert nyelvének erőteljessége, sava-borsa, stílusa a fordítás után is hat. Hátha kedvet csinálunk az idézetekkel a további olvasáshoz! Sokan szeretnék őt deheroizálni, pedig nagyon sokat lehet tanulni tőle – a gyengéi vagy hibái mellett is tanulságos figyelni az evangéliumnak erre a szinte páratlan hirdetőjére! Ismerjük meg igazán, tehát a műveket tanulmányozva a lutheri reformációt – hiszen lutheránusok vagyunk!

Kőháti Dorottya