Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A mára a fõvárosban és Sopronban is rendszeresen összegyülekezõ, lelkes tagokat számláló közösség, mely lutheri örökségünk, reformátori kincseink ápolása, megismerése és megismertetése végett lett életre hívva, 1991. október 12-én Budapesten tartotta alakuló ülését. Dr. Reuss Andrást, a szövetség lelkészi elnökét, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékvezetõ professzorát kértem e jeles alkalomból: mutassa be a Magyarországi Luther Szövetséget.

– A szövetség az 1884-ben létrehozott Luther Társaság és az 1920-ban alapított Országos Luther Szövetség jogutódjaként jött létre. Az alapító okirat szerint célja és feladata „reformátori örökségünk mélyebb megismerése és megismertetése, valamint mai alkalmazása; az evangélikusság iránt érdeklõdõk vagy abban megerõsödni kívánók számára segítségnyújtás; Luther Krisztus-ismeretének és evangéliumértelmezésének megismerése; a mai evangélikus gondolkodás kritikus számontartása. Ennek érdekében ismeretterjesztõ és tudományos kiadványok közzététele, konferenciák és találkozók szervezése…”

Tehát nem „elvakult” Luther-követõk köre alakult meg. Egy mondatban így foglalható össze célunk: ismerjük meg Luther érveit! Ez fáradságos munka, de hála Istennek, mindig vannak érdeklõdõk. Sopronban havonta tartanak elõadásokat, körülbelül száz fõ részvételével; itt, Budapesten pedig mintegy tízfõs lelkes kis kör gyûlik össze alkalmanként, a fõváros vonzáskörzetébõl is – mondhatni „szellemi szórványmunkát” végzünk. Évente nyolc-kilenc elõadást tartunk. Ötven körüli a Budapesten és környékén élõ regisztrált tagok száma, szerény éves tagdíjból gazdálkodunk. Központi fekvése miatt a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtára ad otthont a találkozóknak. Ifj. dr. Fabiny Tibor után én vettem át a budapesti elõadások szervezését.

– A könyvespolcon egész kis könyvtárnyit tesznek már ki a szövetség által megjelentetett Luther-mûvek…

– Igen, hiszen vállalt feladatunk Luther-mûvek kiadása új – vagy elsõ ízben magyar – fordításban. Kilenc füzet és tíz kötet jelent meg eddig Luthertõl, Lutherrõl. Örömünkre sok elfogyott már közülük… Jelenleg elõkészületben van egy Luther-prédikáció, melyben a reformátor a „kalmárkodásról és az uzsoráról” értekezik – igencsak aktuális téma –, valamint Luthernek az emberrõl szóló tézisei és a bûnbánati zsoltárokhoz fûzött magyarázatai.

– Május 22-én ért véget a Luther-szövetség tavaszi szemesztere. Professzor úr elõadása – „Isten istensége és a krisztusi megváltás ereje” – egy Luther-mû újbóli megjelenéséhez is kapcsolódott. Melyik ez a könyv?

– Mindmáig érdeklõdést kelt a humanizmus és a reformáció két legjelentõsebb alakjának, Erazmusnak és Luthernek a négyszáznyolcvan évvel ezelõtti vitája. Az a tény is bizonyítja ezt, hogy a vitázó felek iratai a közelmúltban már magyarul is megjelentek. Erazmus 1524-ben született A szabad döntésrõl (De libero arbitrio) szóló írásának elsõ teljes fordítását 2004-ben vehette kézbe az olvasóközönség (fordította és a bevezetõ tanulmányt írta Rokay Zoltán; Jel Kiadó). Ez a kiadvány tehát követte Luther 1525-ben elkészült válaszának – A szolgai akarat (De servo arbitrio) – az 1996-ban megjelent elsõ teljes fordítását. Mivel A szolgai akarat címû kötetnek mind az ezerötszáz példánya elfogyott, most második és javított kiadása van elõttünk (latin eredetibõl és németbõl magyarra fordította Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor). Nagy dolog, hogy egy nem éppen könnyed vagy népszerû olvasmánynak – vitairatnak – ilyen nagy keletje van! Régi „adóssága” volt ez egyházunknak, bár tény: nehéz szöveg. Filozófiai, teológiai szempontból egyaránt érdekes.

– Luther eme mûve alapvetõ reformátori tanítást tartalmaz. Mi indította õt arra, hogy vitába szálljon kora egyik legnagyobb gondolkodójával?

– Az ókorban is kérdés volt a szabad akarat mibenléte. Van-e az embernek szabad akarata, s ha van, mire irányulhat: e világi döntéseinkre vagy akár az üdvösségre is? Augustinust és a többi egyházatyát, sõt Cicerót is foglalkoztatta ez a kérdéskör. Erazmus a római katolikus egyházat számos alkalommal bírálta, csúfolta, noha korábban maga is szerzetes volt. Állásfoglalást vártak tõle mindkét oldalon, a reformáció és a katolicizmus „táborában” is. A két nagy gondolkodó tehát összecsapott.

Erazmus és Luther felfogása lényegében különbözik. Erazmus a jogi értelemben véve igazságos Isten felõl közelíti meg a kérdést, amikor Isten igazságosságához elengedhetetlennek tartja az ember szabadságát. Luther azonban az isteni megváltás felõl nézi a problémát. Ha akár csak a legcsekélyebb mértékben is az ember igyekezetén múlna a megváltás, akkor ez azt jelentené, hogy Isten ereje nem elégséges az ember megváltásához! Egész reformátori munkásságának középpontjáról, az isteni kegyelem feltétlen voltáról van nála szó. Isten megváltó mûve Krisztusban lett teljes, és nem kell kiegészíteni. Luther értelmezésében Isten cselekvése indítja az embert a jó cselekvésére. Luther szerint az a jó is tehát, amit Isten jóságának indítására az ember tesz, és az embernek tennie kell, végsõ soron Isten munkája az emberben. Erazmus irata ellenben amellett kardoskodik, hogy az embernek meg kell tennie azt, amivel teljessé lehet Isten kegyelme. És ezzel a reformáció alapkérdéséhez érkeztünk, amely túlmutat a felekezeti határokon. A „régi egyház” és a reformáció csapott itt össze, méghozzá mindkét részrõl a „csúcsok csúcsa” személyében… Azért érdemes ma is tanulmányozni A szolgai akaratot, mert Isten istenségének és a krisztusi megváltás páratlanságának, fenségének és erejének robusztus védõirata, ezáltal a reformátori „egyedül hit által, egyedül kegyelembõl, egyedül Krisztus” üzenetének dokumentuma, a ragyogó tisztaságban hirdetett evangélium védõirata.

– Folynak-e ma hasonló fajsúlyú, szenvedélyes, izgalmas, mozgósító erejû teológiai viták?

– Igen, természetesen ma is zajlanak ökumenikus szinten viták, például az úrvacsoratan tárgyában, vagy pápai enciklikákra reagálnak a protestáns egyházak. Gyakran elõfordul, hogy nemcsak a felekezetek között, hanem az egyes felekezeteken belül is vitát gerjeszt egy-egy megszólalás értelmezése. Hadd jegyezzem itt meg: ezek a viták nagy teológiai tudással rendelkezõ embereket kívánnak meg, de élénk érdeklõdést váltanak ki sokszor másokban is.

– Milyen tervek foglalkoztatják mostanában a jubileumát ünneplõ szövetséget?

– Talán elsõ hallásra furcsán hat, de közeledik 2017, a reformáció megindulásának ötszázadik évfordulója. Erre mind a Luther-szövetség, mind a Magyarországi Evangélikus Egyház méltóképpen szeretne felkészülni. Éppen ezért dr. Fabiny Tibor nyugalmazott egyháztörténész-professzor kérelmet nyújtott be az országos egyházhoz, melyben jubileumi emlékbizottság létrehozását javasolja. Bízunk az országos elnökség támogatásában, hiszen azt gondoljuk: idõben el kell kezdeni a felkészülést, például a pályázatok kiírását.

– Talán kevesen tudják, hogy az Ön munkájának köszönhetõen olvashatunk hetente más-más Luther-idézetet hetilapunk címlapján vagy második oldalán. Kérem, avasson be a szerkesztés titkaiba!

– 2001 pünkösdjétõl végzem ezt a munkát, az idén már le is adtam a hatodik év anyagát a szerkesztõségnek. Ha Luthert olvasva valami találó rövid szövegre bukkanok, azonnal beírom a táblázatom megfelelõ helyére, az egyházi év, a dátum, az Agenda szerint. Például a 2008. évi karácsony már „készen van”… A kevésbé karakteres vasárnapoknál pedig lapozgatom a Luther-mûveket.

– Akár humoros is lehet egy-egy idézet?

– Hogyne! Az Asztali beszélgetésekbõl is idéztem már. Az a fõ szempont, hogy a szakasz önmagában is megálljon, értelmezhetõ legyen. S persze legyen frappáns, valamint fontos, hogy elõzetes ismeret nélkül is megértse az olvasó. Nagyra értékelem Luthert, mert tisztán szólaltatta meg az evangéliumot; továbbá azért is, mert komolyan veszi a keresztény életfolytatást, mert kiváló a humora, s mert nyelvének erõteljessége, sava-borsa, stílusa a fordítás után is hat. Hátha kedvet csinálunk az idézetekkel a további olvasáshoz! Sokan szeretnék õt deheroizálni, pedig nagyon sokat lehet tanulni tõle – a gyengéi vagy hibái mellett is tanulságos figyelni az evangéliumnak erre a szinte páratlan hirdetõjére! Ismerjük meg igazán, tehát a mûveket tanulmányozva a lutheri reformációt – hiszen lutheránusok vagyunk!

Kõháti Dorottya

::Nyomtatható változat::