Kultúrkörök

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát a Történeti Hivatal jogutódjaként hozták létre a 2003. évi III. törvénnyel. Õrzi és kezeli a törvényben meghatározott volt állambiztonsági szervek 1944 és 1990 között keletkezett iratait. Ezek zöme az elõzõ rendszerben megfigyelt, meghurcolt állampolgárok sorsáról szól. Az intézményben a hagyományos levéltári feladatok ellátása mellett tudományos és közmûvelõdési munka is folyik. Május 29-én 1956 emléke elõtt tisztelgõ kiállítás nyílt Élünk! Okt. 23. Ifjúság, forradalom és megtorlás címmel. A kiállítás két rendezõjével, Krahulcsán Zsolttal és Müller Rolffal beszélgettem.

– Miért rendez kiállítást egy levéltár?

Müller Rolf: Valóban nem ez a fõ profilunk. De a kezdetektõl fogva közmûvelõdési feladatokat is ellátunk, már fél tucat kiállításunk volt. A szélesebb közönségnek is bepillantást nyújtunk a gyûjtemény anyagába.

– Mirõl kapta a címét a tárlat?

Müller Rolf: Ez egy mátészalkai röplap szövege. A röplapot 1957. október 23-án terjesztették. Bizonyítéka annak, hogy a forradalom emléke elevenen élt. Akik írták és szétszórták, úgy gondolták, hogy amíg õk élnek, él a forradalom is.

Krahulcsán Zsolt: A „velünk élõ forradalom” üzenete máig hat olyan szavakban is, mint a hazafiság, a szolidaritás, az önfeláldozás.

– Mit láthatunk a tablókon?

Müller Rolf: Dokumentumokat, amelyeknek fennmaradása, megõrzése a politikai rendõrségnek „köszönhetõ”…

Krahulcsán Zsolt: Ezek általuk lefoglalt anyagok, tanúvallomási jegyzõkönyvek, fotók, szórólapok.

– Érdekes a kiállítás installációja. A körbejárható, U alakú paraván két oldalát külön-külön értelmezhetjük.

Müller Rolf: Igen, tulajdonképpen két kört járhatunk be. A külsõ az eseménytörténet fotókon elbeszélve. Jó negyven, nem vagy kevéssé ismert képet választottunk. Belül pedig a színfalak mögé láthatunk.

Krahulcsán Zsolt: A színfalak mögött tizenhárom tablóval találkozik a látogató. Ezek idõrendben követik egymást. Mi az ifjúság cselekvéseinek színterei köré csoportosítottuk a tematikusan elrendezett anyagot. A tablók címét a dokumentumokból idéztük. Megemlékezünk a diákmozgalmakról. Fontos szempont volt a vidék ’56-jának, így a nyíregyházi szobordöntés vagy a munkástanácsok dokumentumainak bemutatása. Az „Élt 15 évet” címû tabló a fiatal áldozatok elõtt tiszteleg. Kevésbé ismert terület a forradalom öndokumentálása. Kiállítottuk a Hunnia Filmstúdió felvételeirõl szóló anyagot is.

Müller Rolf: Még az is lehetséges, hogy külföldön fellelhetõ néhány tekercs ezekbõl a filmekbõl. Ez további kutatásra ösztönözheti a történészeket.

– Számomra nagyon megrázó volt elõször találkozni azzal a képpel, amelyen a Corvin köziek egy csoportja látható, az arcok fölé tintával írt számokkal.

Krahulcsán Zsolt: Ebbõl is nyilvánvaló, hogy a megtorlás idején a forradalmárok azonosításához használták fel a fotót. A tanúvallomásokból idézzük a tabló címét: „Fényképen felismerem”. A továbbiakban az ifjúsági sajtó ’57-es emlékezéseibõl és hozzá kapcsolódó vizsgálati anyagokból válogattunk.

Müller Rolf: Három fontos ügyet – a „Tiszatáj-ügyet”, a ’86-os ellenzéki konferenciát és az Inconnu mûvészcsoport akcióját – kiemeltünk a jelentések tükrében. Az utolsó összeállítás Nagy Imréék újratemetése, szintén a belügyi jelentések tükrében.

– Kiállítják-e másutt az anyagot?

Müller Rolf: A fotókat biztosan. Az év folyamán több helyen is: Százhalombattán, Debrecenben, Kaposváron, talán Nagyváradon. Kolozsvárt már megjárták a képek.

– Mindketten fiatalok, nem éltek még ’56-ban. Mit jelent az önök számára ezzel a témával foglalkozni?

Krahulcsán Zsolt: A mi korosztályunk számára ez még elhallgatott téma volt, a gimnáziumban nem vagy csak „szõrmentén” foglalkoztunk vele. Azt gondoltam, kortársaimhoz hasonlóan, volt egy kis csetepaté, néhány halott. Számomra is megdöbbentõ volt találkozni a fotókon az örömmel, a felszabadultsággal, de a pusztítás, a rombolás képeivel is. Akik nem élték át, nem látnak tisztán, nem érzik az események tragikumát és nagyszerûségét. Ez a közgondolkodásban is érzõdik.

Müller Rolf: Nekem is nagy tanulság volt szembesülni ezzel az anyaggal. Történészként keveset foglalkoztam vele azelõtt. 1984 októberében az Új Forrás címû folyóiratban megjelent Nagy Gáspár ’56-ra emlékezõ verse, az Öröknyár: elmúltam 9 éves. A költõnek az írószövetség 1985 márciusában tartott ülésén le kellett mondania tisztségeirõl. Ekkor többen kiálltak mellette. Csoóri Sándor azt mondta, ez egy nem létezõ virág egy nem létezõ síron, de meglesz a sír és a virág. Bízom abban, hogy ez a kiállítás, bár nagyon kicsi, de létezõ virág lesz ezen a már létezõ síron.

Zászkaliczky Zsuzsanna