Élő víz
A pazarló Isten
A minap egyik városi lelkész ismerősömmel beszélgettem; kicsit pironkodva vallotta be, hogy csak harminc körüli a vasárnapi istentiszteletet látogatók száma. Többen is kérdezték már tőle, hogy nem akar-e átmenni egy nagyobb gyülekezetbe. Annak ellenére nemmel válaszolt, hogy tudta, még kollégái közül is többen helyeselnék ezt a döntését. Hiszen a környezeti adottságokból fakadóan emberileg kevés remény van a gyülekezet jelentős létszámgyarapodására. Ő mégis kitart – ezzel a kicsiny, reá bízott sereggel együtt nagy terveik vannak.
Ezen a beszélgetésen elgondolkodva villant belém: mennyire másképp gondolkodunk mi, emberek, mint Isten. Nagy létszámú gyülekezethez szokva talán keveselljük a húsz-harminc embert, és sokszor azt gondoljuk, a nagy létszám a legfontosabb. De akkor képzeljük magunk elé Fülöpöt. Ahogy az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, a nagy pusztaság közepén várta – mert Isten odaküldte őt – az etióp kincstárnokot. Micsoda pazarlás! Egy kereső, kétkedő emberért egy „teljes munkaerőt” odaállítani! Hány óráig, esetleg napig gyalogolt Fülöp, míg a találkozópontra ért? Nem írja a Biblia, de biztos vagyok benne, hogy nem alkudozott előtte Istennel vagy az érte küldött angyallal, és nem is kérdőjelezte meg a küldetés értelmét. Első hallásra talán furcsának tűnhetett: „Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen.” (ApCsel 8,26) Ő mégis teljesítette a rá váró feladatot: kilométereket gyalogolt a tán tűző napon, hogy egy más kultúrából származó embert tanítson a Megváltóról, magyarázza az Írást. Ma hányan tennénk meg ezt?
De – hála neki – Isten nem mérlegel. Inkább pazarol. Bőven szór. Maga Jézus mondta, hogy negyedes szórásaránnyal. Ismer minket, embereket, és tudja, hogy az elhintett mag egy része rossz talajra esik, pocsékba megy, és csak negyedrész hajt ki. De ő így is pazarolja ránk kegyelmét. Az egyes emberért akár a pusztába, kietlen, reménytelen körülmények közé is küld segítőt. Nincs munkaidő, nem mérlegel munkadíjat, nem számít a származás, a kor vagy a nem. Nem fontosak a múltban elkövetett tettek, az elvégzett iskolák vagy a kételyek. Mert ő a pazarló Isten, akiről a zsoltáros így ír: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8)
Boda Zsuzsa