Egyházunk egy-két hete

„A lelkészi szolgálatnál nincs szebb” – Isten mindent felülmúló irgalma és hűsége mellett ez volt az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) június 17-ei tanévzáró istentiszteletének és ünnepi ülésének a legfőbb üzenete.

Dr. Reuss András 1Móz 31,11 alapján tartott igehirdetésében Jákób történetén keresztül arról beszélt, hogy az ember kisebb Isten minden cselekedeténél, de nem lehet olyan kicsi, hogy az Úrnak ne lenne gondja rá. Ha az ember ráébred méltatlanságára, az Úr felszabadítja őt a bűnei alól, és az újrakezdés lehetőségét kínálja neki. „Aki Krisztus evangéliumának hirdetésére szánja magát, többet ad, mint a legbőkezűbb adakozó, a legjobb orvos, a legnagyobb feltaláló. Több értelme van az életének, mint azénak, aki hörcsög módjára mindent magának gyűjt” – zárta szavait az EHE Rendszeres Teológiai Tanszékének tanszékvezető professzora.

Folytatva Reuss András gondolatait dr. Szabó Lajos rektor Hova és miért indulnak el Krisztus tanítványai 2006. június 17-én? című beszédében – amelyet friss diplomás fiának, Szabó Andrásnak, illetve a most végzett évfolyamnak ajánlott – arra mutatott rá, hogy az egyház feladatának betöltéséhez „merészség által megteremtett biztonságra” van szükség. Mint mondta, Krisztus tanítványai egyben vezetők is, akiknek naprakésznek és a kockáztatástól, az újítástól meg nem rettenőnek kell lenniük. Útravalóként azt kívánta a teológia falai közül most kikerülőknek, hogy találjanak rá arra a belső órára, amely majd megmutatja nekik, hogy mikor mit kell tenniük, érezzék át szolgálatuk örömét és szépségét, és ami a legfontosabb: „Soha el ne feledjék Isten kézfogását.”

Szabó Lajos utolsó rektori beszédét – nyolcévnyi rektori szolgálat után 2006 augusztusától dr. Csepregi Zoltán professzor mellett rektorhelyettesként folytatja majd munkáját – konkrét kézfogások követték.

Az EHE vezetője először a teológus-lelkész szak végzőseinek nyújtotta át diplomájukat, majd a hittanár szakos nappali, illetve levelező tagozatos hallgatók vehették át oklevelüket.

Az ünnepi alkalom ezzel azonban még korántsem ért véget, hiszen a 2005/2006-os tanévben ketten is befejezték tanulmányaikat az EHE Doktori Iskolájában. A Doktori és Habilitációs Tanács döntése értelmében Joób Máté kelenföldi evangélikus lelkész magna cum laude, Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész, az MTA–EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoport tudományos munkatársa pedig summa cum laude minősítéssel vehette át doktori diplomáját. Joób Máté laudációját dr. Korányi András, az egyetem egyháztörténeti tanszékének adjunktusa, Orosz Gábor Viktorét pedig dr. Szentpétery Péter docens, az intézmény vallás- és társadalomtudományi tanszékének vezetője mondta el.

Mint minden évben, ezúttal sem feledkeztek meg azokról, akik ötven, hatvan, hatvanöt, illetve hetven éve fejezték be teológiai tanulmányaikat. Az arany, gyémánt, vas, illetve rubin oklevelet átvevők nevében az ötven éve végzett Magyar László szólt az ünneplő gyülekezethez. Mint mondta: „Nem a mi érdemünk, hogy végigjárhattuk ezt az utat, hanem ajándék.”

Az ünnepi ülés végéhez közeledve Tóth Károly István, a hallgatói önkormányzat elnöke ismertette a jelenlévőkkel a Sólyom Jenő Alapítvány kuratóriumának jelentését. Az EHE felett az ez évi püspöki felügyeletet gyakorló Gáncs Péter apai elfogultsággal a végzősökhöz fordulva a lelkészi szolgálat szépségéről mondott pár szót. Frenkl Róbert országos felügyelő a nyolcévi rektori szolgálat méltatásaként azt köszönte meg Szabó Lajosnak, hogy jó csapatkapitány volt. Szabó Lajos – arra utalva, hogy jó csapat nélkül nehéz jó kapitánynak lenni – a köszönetet továbbadta az EHE hallgatóinak, illetve kollégáinak és munkatársainak, majd az alkalom lezárásaként arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazi ünnep, a „lelkészavatási láz” csak most kezdődik…

Vitális Judit

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem