Kultúrkörök

„Örülök, hogy délutáni sétámat a kiállítás megtekintésével tettem tartalmassá” (március 12.). „Tanulságos, érdekes tárlat. Ajánlanám felekezettől függetlenül mindenkinek, akit érdekel a hazai történelem, irodalom” (augusztus 2.). „Véletlenül jártam erre, bejöttem, és óriási élmény volt. Nagyon sok érdekes információt kaptam, sokat tanultam” (szeptember 2.). „Es war eine tolle Erfahrung zu sehen, wie eng Europa verbunden ist in Geschichte, Kultur und natürlich Religion” – azaz „pompás volt a tapasztalat, hogy Európa mennyire össze van kötve a történelemben, kultúrában és természetesen a vallásban is” (szeptember 2.).

Ilyen beírásokat olvashatunk az Evangélikus Országos Múzeum 2005. évi vendégkönyvében. Azt mutatják, hogy a betérők meggazdagodva hagyják el ezt a helyet. Az alábbiakban rövid számadást szeretnék adni múzeumunk életéről egész egyházunk számára. Továbbra is hordozzuk imádságban, hiszen missziói küldetést is betölt. Célom e cikkel az, hogy kedvet ébresszek a látogatáshoz – a látnivalók ugyanis nemcsak szépek, hanem tanulságosak is.

Az elmúlt évben az állandó kiállításokon kívül három kisebb, időszaki kiállítás volt. Az előző évről húzódott át a Kinczler Gyula kőbányai felügyelőnk által az 1956-os forradalomról készített, de eddig még nyilvánosságra nem hozott fényképsorozatának a kiállítása. A tárlat nagyon sok látogatót vonzott. Megható bejegyzéseket olvashatunk a vendégkönyvben – a forradalom felidézése többeket személyesen is érintett: „Szomorú-boldogan láttam a gyermekként személyesen átélt forradalom és megtorlás dokumentumait” (március 16.). Egy angol nyelvű bejegyzés: „A haza legbátrabbjai ők. 1956 novemberében a brit ejtőernyős alakulat tisztje voltam. Én voltam felelős mindazokért a menekültekért, akik Magyarországról városunkba érkeztek. Mindannyian nagyon bátrak voltak” (március 15.).

Tavaly március 31-én nyitottuk meg a 250 éves a konfirmáció Magyarországon című kiállításunkat. (A legrégibb, konfirmációra vonatkozó adatunk 1755-ből való.) Igen sokan ismerték fel magukat a kiállított konfirmációi képeken, vagy örvendeztek, amikor konfirmáló lelkészük fényképével találkoztak. Ilyen bejegyzéseket találunk ezzel a kiállítással kapcsolatban: „A múzeum egy meghitt sziget a nagy pesti forgalomban. Azt kívánom mindenkinek, hogy az, amit a konfirmáció kifejez – a Jézus Krisztus iránti elkötelezettség vállalása – ne maradjon a múzeum falai között, hanem sóvá és világossággá váljék az emberek javára és Isten dicsőségére” (június 28.). Egy német nyelvű bejegyzés: „Jó és fontos volt nekünk, evangélikus német keresztényeknek hallani és látni, hogy egy Urunk van” (április 29.). „Itt a múzeumban már többször voltam, és mindig találok új, érdekes kiállítást. Várom az újabb érdekességeket” (május 28.).

A tavalyi harmadik kiállításunk december 9-én nyílt meg A magyar honleány igaz mintaképe címmel. Tíz, a 19. század viharos évtizedeiben élő evangélikus asszonyra emlékezünk, akik sokat munkálkodtak a hazáért. Többen közülük úttörőként, jó néhány nehézséget legyőzve – az úttörőknek mindig nehéz – tevékenykedtek: Kossuth Zsuzsanna az első főnővér volt a hadikórházakban, Kánya Emília a monarchia első lapalapító szerkesztőnője, Veres Pálné az első leány-középiskola megalapítója, Beniczkyné Bajza Lenke az első befutott regényírónő. (Utóbbi népszerűsége akkoriban vetekedett Jókai Mór olvasottságával.) Igen személyessé teszi a kiállítást több, kézzel írott levél, valamint fényképalbum és jellegzetes női tárgy. Az emlékezés és a tiltakozás különös elegye volt az a gyöngy karkötő, amelyet sokan hordtak, s amelyen az aradi vértanúk nevének kezdőbetűi láthatók. A „titkosírás” feloldása egy német nyelvű intés: Pannónia, ne feledd halottaidat, mint vádlók, élnek! „Köszönjük, hogy a mai világban nőként ide belépve, erőt merítve a múltból, keményen dolgozva a jelenben, talán hagyunk valamit mi is a jövő nemzedéknek” (december 15.).

Munkatársaink szeretnék, ha már a gyerekek is megtanulnák értékelni a kiállításokat. Ezért nagy örömmel fogadjuk a konfirmandus- és az iskolai csoportokat. Szombati napokon – évente néhány alkalommal – „gyermekfoglalkozást” szervezünk, amikor a gyermekekkel közösen „készítünk” vagy megvizsgálunk múzeumi tárgyakat; az alkotás és a játék izgalmában próbáljuk meg közelebb hozni hozzájuk a múltat. Még Hartáról is jött gyerekcsoport egy ilyen foglalkozásra. „Nagyon köszönjük a néhány szép órát, amit itt tölthettünk a múzeumban a gyermekfoglalkozáson. A gyermekek sok élménnyel gazdagodhattak” (május 5.). A múzeumi világnap alkalmából tavaly már másodszor megrendezett Múzeumi majálisunk egész napos programjaival várta a nagyérdeműt. Remélhetőleg egyre többeket vonz majd ez a kikapcsolódási forma.

Kis múzeumunkban arra törekszünk, hogy szakszerű és látogatóbarát vezetést adjunk. A magyaron kívül angol és német szóbeli vezetést biztosítunk, és további hat nyelven adjuk kézbe a múzeumi vezetőket, hogy a magyarul nem tudók is megértsék kiállításainkat. Ezt nagyon sokan értékelik a vendégkönyvben is. „Köszönöm a rácsodálkozást az evangélikus egyházra. Mint római katolikus vallású egyén élveztem a vezetést” (május 18.). „Amerikai evangélikusként kimondhatatlan élmény volt Luther Márton keze írását látni, valamint megismerkedni a reformáció áldozataival és nehézségeivel” (angol nyelvű bejegyzés). „Alig várom, hogy nagymamámmal Londonban beszélhessek a múzeumok ezen gyöngyszeméről.” „Csodálatos volt végigjárni a múzeumot és érezni a hit melegét, mely erősítette az evangélikus pionírokat hitük melletti kiállásukban” (egy görög ortodox pap Bejrútból, Libanon fővárosából).

Igyekszünk lépést tartani a technikai fejlődéssel is. Érintőképernyős számítógépünk segítségével nagyon sok információt közlünk az időszakos kiállítások anyagához kapcsolódóan.

Az állami segítség csökkenése ellenére sikerült négy nagyobb restaurálást (kép és bútor) befejezni. Távolabbi célunk azonban a múzeum bővítése.

Missura Tibor