evél&levél
Tessedikkel az élet felé - a Második Esély Népfőiskoláról másként
Nem kell bemutatnom a Szarvason megvalósított népfőiskolát, hiszen ezt egy korábbi számban (Evangélikus Élet, 2006/20. szám) nálam arra sokkal alkalmasabbak már megtették. De valamit nem tudtak akkor „igazán” bemutatni. Kérdezhetnék: miről is beszélek én? Arról, amiről igazán szól ez az „iskola”. Ami a színfalak mögött történik. Arról, ami ott zajlik, s arról, ami kívülről nem látható. Hiszen ahhoz, hogy igazán tudjuk, valójában mi is zajlik az „iskolában”, bizony mindent belülről kell látnunk és megtapasztalnunk.
Amit 2004-ben megálmodtak, egy mesének indult, hogy beírja magát a valóság könyvébe, jobbá téve azt. S ennek a mesének a történetét az álmodók folyamatosan írják, újra és újra megálmodják tökéletesítve a képzést, a lehető legtöbb embert megszólítva, az egyéni célokat is figyelembe véve. Ahogy az újszülöttek is folyamatosan fejlődnek, és a tapasztalás révén okosodnak, úgy tapasztal és fejlődik a népfőiskola is.
Mi, hallgatók szívből állítjuk, hogy nincs olyan foglalkozás vagy óra, melyen ne vennénk részt szívesen, mert minden igényt kielégítően állították össze az anyagot és válogatták meg az előadókat. No persze az iskola mégiscsak iskola, és célja az, hogy tanítson. Ám a népfőiskola esetében elég a tanulmányi szerződés első oldalán található I. pontot végigolvasni, hogy lássuk, itt nem csupán tanítás folyik. „A képzésben részt vevő részt vesz szervezett szakmai-lelki megerősítő képzésben.” Olyan erőt sugárzó és léleképítő impulzusokban van részünk, amelyek egy életre meghatározóak lehetnek azok számára, akik igazán be tudják fogadni őket. Kivétel nélkül minden szakmai képzéshez társítottak egy lelki részt is, melyet ha szívünkbe fogadunk, akkor örökre ott marad.
Mindezen álmokat a hallgatók szívébe egyénileg „bevésni” szintén nagy feladat. Ezt teszi nap mint nap a képzés koordinátora, Benkóczy Péter. Óriási helytállásról tesz tanúbizonyságot Lázár Zsolt, a partnerség vezetője. Munkájukon isteni áldás van. Ezt érezzük, amikor reggel meghallgatjuk az útravalót. Ezt érezzük, amikor lelki gondunkkal fordulunk hozzájuk. Ezt érezzük, amikor egyéni elképzelésekkel állunk elő, és ők segítenek megvalósítani a terveinket. De különösen akkor érezzük, amikor lelkészként nézünk rájuk, és csoportunk fele elmegy az istentiszteletre, hogy meghallgassuk igemagyarázatukat. Mi, hallgatók már tudjuk, hogy mindazt, amit kaptunk, a szívünkben visszük tovább.
Most szeretnék egy kicsit személyes hangnemre váltani. Ambrózfalva egyházfelügyelője vagyok. Egy félreértés és egy véletlen esemény keveredése folytán jelentkeztem az iskolába. Köszönöm Istennek, hogy az iskola falai közé segített kerülnöm. Imáimban arra kérem, hogy legyen áldás a népfőiskola további működésén, az oktatók munkáján. Kérem azt is, hogy legyen áldás Lázár Zsolt összefogó munkáján, ne érjék kudarcok, és álmodja a csoda meséjét tovább és tovább. Kérem az Urat, áldja meg Benkóczy Péter minden tettét, mellyel derűt csempész a szomorúak szívébe, segít a hozzá kéréssel fordulókon, és imát is mond az azt kérőknek.
Valki Csilla ambrózfalvai egyházközségi felügyelő