evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Nem kell bemutatnom a Szarvason megvalósított népfõiskolát, hiszen ezt egy korábbi számban (Evangélikus Élet, 2006/20. szám) nálam arra sokkal alkalmasabbak már megtették. De valamit nem tudtak akkor „igazán” bemutatni. Kérdezhetnék: mirõl is beszélek én? Arról, amirõl igazán szól ez az „iskola”. Ami a színfalak mögött történik. Arról, ami ott zajlik, s arról, ami kívülrõl nem látható. Hiszen ahhoz, hogy igazán tudjuk, valójában mi is zajlik az „iskolában”, bizony mindent belülrõl kell látnunk és megtapasztalnunk.

Amit 2004-ben megálmodtak, egy mesének indult, hogy beírja magát a valóság könyvébe, jobbá téve azt. S ennek a mesének a történetét az álmodók folyamatosan írják, újra és újra megálmodják tökéletesítve a képzést, a lehetõ legtöbb embert megszólítva, az egyéni célokat is figyelembe véve. Ahogy az újszülöttek is folyamatosan fejlõdnek, és a tapasztalás révén okosodnak, úgy tapasztal és fejlõdik a népfõiskola is.

Mi, hallgatók szívbõl állítjuk, hogy nincs olyan foglalkozás vagy óra, melyen ne vennénk részt szívesen, mert minden igényt kielégítõen állították össze az anyagot és válogatták meg az elõadókat. No persze az iskola mégiscsak iskola, és célja az, hogy tanítson. Ám a népfõiskola esetében elég a tanulmányi szerzõdés elsõ oldalán található I. pontot végigolvasni, hogy lássuk, itt nem csupán tanítás folyik. „A képzésben részt vevõ részt vesz szervezett szakmai-lelki megerõsítõ képzésben.” Olyan erõt sugárzó és léleképítõ impulzusokban van részünk, amelyek egy életre meghatározóak lehetnek azok számára, akik igazán be tudják fogadni õket. Kivétel nélkül minden szakmai képzéshez társítottak egy lelki részt is, melyet ha szívünkbe fogadunk, akkor örökre ott marad.

Mindezen álmokat a hallgatók szívébe egyénileg „bevésni” szintén nagy feladat. Ezt teszi nap mint nap a képzés koordinátora, Benkóczy Péter. Óriási helytállásról tesz tanúbizonyságot Lázár Zsolt, a partnerség vezetõje. Munkájukon isteni áldás van. Ezt érezzük, amikor reggel meghallgatjuk az útravalót. Ezt érezzük, amikor lelki gondunkkal fordulunk hozzájuk. Ezt érezzük, amikor egyéni elképzelésekkel állunk elõ, és õk segítenek megvalósítani a terveinket. De különösen akkor érezzük, amikor lelkészként nézünk rájuk, és csoportunk fele elmegy az istentiszteletre, hogy meghallgassuk igemagyarázatukat. Mi, hallgatók már tudjuk, hogy mindazt, amit kaptunk, a szívünkben visszük tovább.

Most szeretnék egy kicsit személyes hangnemre váltani. Ambrózfalva egyházfelügyelõje vagyok. Egy félreértés és egy véletlen esemény keveredése folytán jelentkeztem az iskolába. Köszönöm Istennek, hogy az iskola falai közé segített kerülnöm. Imáimban arra kérem, hogy legyen áldás a népfõiskola további mûködésén, az oktatók munkáján. Kérem azt is, hogy legyen áldás Lázár Zsolt összefogó munkáján, ne érjék kudarcok, és álmodja a csoda meséjét tovább és tovább. Kérem az Urat, áldja meg Benkóczy Péter minden tettét, mellyel derût csempész a szomorúak szívébe, segít a hozzá kéréssel fordulókon, és imát is mond az azt kérõknek.

Valki Csilla ambrózfalvai egyházközségi felügyelõ

::Nyomtatható változat::