Keresztutak

A hagyományoknak megfelelően az Országos Szlovák Önkormányzat ebben az évben is megrendezte a magyarországi szlovákok napját. A hazai szlovákság legnagyobb ünnepének – melyet minden évben más, szlovákok lakta régióban rendeznek meg – az idén Tótkomlós városa és evangélikus gyülekezete adott otthont június 2-án.

A találkozón a hagyományokhoz híven az ország minden szlovákok által lakott térsége képviseltette magát. Továbbá rangos szlovák vendégek is megtisztelték jelenlétükkel a hazai szlovákság jeles ünnepét – többek között Vilma Prívarová, a Határon Túli Szlovákok Hivatalának elnöke; Juraj Migas nagykövet Budapestről; Stefan Dano Békéscsabán szolgáló főkonzul és Anton Paulik, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal főosztályvezetője.

A sokszínűséget az ízek utcáján kívül a hagyományőrző folklórprogramok bemutatói is tükrözték. Az ide látogató érdeklődő végigkóstolhatta a Zempléntől Nógrádon át egészen a Bakonyig, majd továbbhaladva az alföldi régióban lakó szlovákság étel- és italspecialitásait, megismerhette népi hagyományaik egy részét, illetve a gyönyörű szlovák népviseletek közötti különbségeket.

A két órakor felzengő harangok ünnepi istentiszteletre hívták a látogatókat. Az alkalom természetesen szlovák énekelt liturgiával folyt; igehirdetéssel Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és Kutyej Pál Albert békéscsaba-erzsébethelyi lelkész szolgált.

Tótkomlós az idén kétszázhatvan éves; ez alkalomból a település lakói ünnepségsorozattal emlékeznek meg arról a nyolcvan családról, amely egykor otthont teremtett magának – és a késői utódoknak is. A rendezvények sora az úgynevezett letelepedési emlékmű alapkőletételével indult még április végén. A püspök eme leendő szobor üzenetéről, szimbolikájáról beszélt most prédikációjában. Kiemelte a kezdet fontosságát, de mindenki figyelmébe ajánlotta az Istenben való folytatás lehetőségét. „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta” – erősítette meg az Első korinthusi levél alapján (3,6). Kutyej Pál Albert szintén a fa lombja és a gyökerek közötti kapcsolat jelentőségét emelte ki igehirdetésében.

Sajnos egyelőre csak az emlékmű talapzata készült el. Az ismertetőben a következő olvasható: „A szobrászművész tervének központi motívuma egy mélyen gyökeret vert, öreg fa ég felé nyúló ágakkal, bronz anyagból, mely a városban gyökeret vert szlovákság plasztikai szimbóluma. A teljes egészében betűkkel borított, a település történetének időrendi sorrendbe állított, kétnyelvű leírásával díszített fa 250-300 cm magas lesz, 65 cm átmérőjű, 300×300 cm-es csiszolt gránitalapra elhelyezve. A szabálytalan alakú gránitlapokból összeállított talapzaton a hézagokat bronzlapok töltik ki, melyen szlovák családok és a szlovák kultúrát támogatók neve látható. A famotívum mögött három, a Tátrából származó gránittömb, a címerből ismert hármas domb szimbóluma látható.”

Az istentisztelet után került sor a szlovákságért kifejtett tevékenységet jutalmazó kitüntetéseknek az átadására, mely immár hagyománnyá vált. A csoportdíjat a helyi hagyományőrző társaság, a Komlós táncegyüttes érdemelte ki. Egyéni díjat kapott dr. Kondacs Anna pedagógiai munkájáért, Michal Hrivnák pedagógiai és művészeti munkájáért, illetve Imrich Fuhl művészeti alkotómunkájáért.

A templomi ünnepség után a Szarvasi Szlovák Színház Kubo című előadását tekinthette meg a nagyérdemű, majd Juraj Dolnozemský költő kötetének bemutatója zárta a napot.

Szpisák Attila