Élő víz

Szép dolog, hogy ma nem beszélünk fogyatékosokról, hanem tapintatosan azt mondjuk: „fogyatékkal élők”. De mennyivel több az, amit a Biblia mond, hogy akik az Urat keresik, azoknak nincs semmi fogyatkozásuk (lásd Zsolt 34)! Azt is olvashatjuk a zsoltárban, hogy azok, akik Istent félik, semmi jót nem nélkülöznek.

Mennyi megtapasztalás van e szavak mögött! Nagyon jó, hogy nemcsak egy ajándék passzív elfogadásáról van szó, hanem ott a rejtett felszólítás: akik az Urat keresik… Vagyis valamit kér tőlünk, valamire biztat. Tehát csak az tapasztalja meg Isten jóságát, aki keresi és féli őt. Ma – sajnos – ez a kettő nagyon is hiányzik.

Egy jó orvos azt a gyógyszert írja fel a számomra, amelyikre éppen most szükségem van. És Isten is azt az igét adja, amelyikre pontosan most van szükségem. Ezért örültem annak, hogy ebben a zsoltárban a „keresés” szó szerepel. Tehát azokról van szó, akik az Urat keresik. Itt a baj. Itt a hiány. Ide teszi Isten az ujját!

Nincs keresés. „…nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.” (Róm 3) Hallgatnak, Isten nevét is kerülik. Ha valakinek mégis kiszalad a száján, hogy „Isten”, ijedten hozzáteszi: „vagy a sors”, nehogy azt higgyék róla, hogy hívő keresztény. Vallás, egyház – erről még beszél, de Istenről nem… Olyan, mint a férfi-nő kapcsolatban a feleség. Maholnap csak mosolyognak ezen. Barátnő, partner – ez a divat. Feleség, férj – túlhaladott, maradi…

A „vallás” szó is kényelmes. Vallásos vagyok, mert még így neveltek. De hogy számomra Isten élő, személyes valóság, akit naponta keresek – ez ismeretlen, netán szégyellni való.

Akik Istent keresik. Milyen jó ma ez a mondat! Mennyire fel kellene rá figyelni! A világ nyíltan hátat fordít Istennek. Gondoljunk arra az igére is: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható!” (Ézs 55,6) „Amíg” – jó lenne, ha ez a szó megzörgetné a szívedet. Korunkban naponta hallunk tragédiákról, természeti csapásokról, amikor egyesek – sőt százak, ezrek – számára „nincs tovább”…

Legyen „ébresztő” ez a kis írás számunkra. Isten ideje mindig a ma! Ha megérintett az Isten keresésére való felszólítás, akkor ne várakozz, ne halogasd, máris keresd – amíg megtalálható!

„Fel, mert az irgalom percei múlnak, / Életünk, mint folyam árja, siet. / Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, / Elfogad összetört, árva szívet. / Jézus ma még vár, / De úgy alkonyul már, / Nőnek az árnyak, ím, későre jár.” (EÉ 449,1)

Gáncs Aladár