Egyházunk egy-két hete

Nyaralunk…

A Mevisz vezetői és tagjai úgy tizenöt évvel ezelőtt azért találták ki, hogy nyaranta táborba tömörülnek, mert az ifjúság heves évei után megnősülve, megházasodva, néhány gyerekkel hirtelen már nem volt olyan könnyű leülni beszélgetni, terveket szőni, együtt énekelni, imádkozni. Pedig nagyon vágytunk rá, csak nem számoltunk azzal, hogy milyen nehezen egyeztethető össze a családalapítás és a tágabb közösség megőrzése. Végül azonban belejöttünk: nyaranta és telente néhány napig újból hajnalig vitatkozunk, énekelünk, röplabdázunk, focizunk, mint „régen”, csak most már a gyerekeink is megtalálják a helyüket ebben a testet-lelket feltöltő kikapcsolódásban. Így tettünk az idén június utolsó hetében is Bonyhádon.

Mi is történt ezen a héten Bonyhádon? Reggelente Jézus provokatív kérdéseit boncolgattuk a bibliaórákon, külön a felnőttek és külön a gyerekek – utóbbiak öt korosztályban óvodástól középiskolásig. Napközben a hét közepéig megsültünk, onnantól meg áztunk-fáztunk. Közben pedig csocsó- és pingpongselejtezők zajlottak; negyven-egynéhány éves apák igyekeztek bokasérülés nélkül helytállni a náluk fürgébb fiatalokkal szemben a focimeccseken (nem nagyon sikerült); fiatalos anyák hajráztak és hímeztek; akinek kellett, az pelenkázott és babakocsit tologatott – de ilyen már egyre kevesebb akadt; és mindenki mindenkivel beszélgetett. Az évközi kapcsolattartást nem is a nagy távolságok nehezítik meg Nyíregyházától Zircen át Vönöckig, hanem hogy legtöbbünk a legdolgosabb életszakaszban van. Ez a csapat ilyenkor pótolja azt, ami a fárasztó hétköznapokból kimarad: felvesszük az elvesztett szálakat, feltankolunk egymás érdeklődéséből, mosolyából.

Esténként egyikünk a kiskamasz gyerekeinkkel játszott, másvalaki filmklubot tartott a nagykamaszoknak, mi magunk pedig jól elfáradtunk az érzelmektől sem mentes vitázásban vagy a szintén fárasztó aktív hallgatásban. Téma voltak az öregedés (szüleink, saját magunk és az egyház esetében), a tényfeltáró bizottság munkája (több tag is jelen volt), az egyház jelenéhez és jövőjéhez való személyes hozzáállásunk (már nem mint ifjú meviszesek, hanem mint a gyülekezetek és az egyház vezetésében is résztvevők). Pihenésképpen – aktív, azaz éneklő – részesei lehettünk egy Mozart-estnek, illetve „helyszíni szemlét” tartottunk a mohácsi csatatéren.

Igaz, hogy a reggeli bibliakörök közül a kamasz gyerekeké most már jóval népesebb, mint az óvodásoké (és ez nem mindig volt így), a lelkesedésünk a régi, bölcsességünk és türelmünk talán több, és megtapasztaltuk az Úristen áldását – korosztálytól függetlenül.

Ittzés Szilvia

Regionális hozzárendelés: Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz)