Kultúrkörök

A Finn Missziói Társaság keretében működő, afrikai zenéjéről ismert Jakaranda ének- és zenekar tavaly ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. A Helsinkiben tartott ünnepi koncerten új és régi énekekkel emlékeztek az elmúlt évekre. A Jakaranda nyolc lemezt adott ki; énekeikből több ismertté és népszerűvé vált a magyar ifjúság körében is (Új hálaének, Most keljetek fel, Kulili wetu stb.). A kórus több koncertkörutat tett Ázsiában, Afrikában, Európán belül pedig Németországban, Hollandiában, Svédországban és Észtországban. Júliusban Magyarországra érkeznek koncertezni. A Jakaranda történetéről, zenéjéről és énekeiről, valamint közelgő idelátogatásáról kérdeztük a kórus vezetőjét, Pekka Nymant.

– Melyek voltak a legfontosabb események a kórus eddigi életében?

– Minden bizonnyal a missziói területeken tett utaknak volt a legnagyobb jelentőségük. 1989-ben jártunk a Távol-Keleten, és két ízben, 1993-ban és 2001-ben Afrika déli országaiban. Ezek az utak rengeteget adtak zeneileg, új lelkesedést és énekeket kaptunk általuk. Ezenkívül erősítették a csoportban a közösségszellemet, az összetartozás érzését is. Különösen második afrikai utunknak volt nagy hatása. Sokan életükben először jártak e földrészen, és az út során szerzett élmények sokáig érződtek a hazai koncerteken is.

– Az afrikai gospelzene és előadásmódja meghatározó módon inspirálta tehát a kórust. Lehet-e észlelni valamilyen zenei stílusbeli fejlődést vagy változást a Jakaranda több mint két évtizedes története során?

– Az afrikai zenei hatásnak nagy volt a szerepe rögtön az elején, amikor Pekka Simojoki 1985-ben megalapította a csoportot. Kezdetben főleg Simojoki szerzeményeit énekeltük, melyek között volt néhány afrikai eredetű ének is. Pekka Simojoki misszionárius szülők gyermekeként Namíbiában nőtt fel, és az afrikai zene hatása sok énekében fellelhető – ennek ellenére ezek finn gospelénekek. Miután 1990-ben átvettem tőle a stafétabotot, a Simojoki-énekek lassan elmaradtak, és a hangsúly áttevődött az eredeti afrikai énekekre. Természetesen továbbra is énekeljük különböző finn szerzők énekeit, de ezekben is erőteljesen érződik az afrikai hangulatvilág. A kórust kísérő zenészek ezt hivatottak erősíteni gitárok, basszusgitár, valamint ütős és fúvós hangszerek segítségével.

Pentti Lahti 2000-ben csatlakozott hozzánk; őt tartják Finnország egyik legismertebb szaxofonistájának. Érkezése új színt hozott a Jakaranda zenéjébe a fúvós hangszerek improvizatív kezelése révén.

– Tehát már több mint tizenhat éve Ön vezeti a kórust. Kérem, mondjon pár szót saját zenei munkájáról, hátteréről!

– A kórus vezetése előtt jó két évvel már a Jakarandában játszottam ütős hangszereken. 1990-ben végeztem a Sibelius Zeneakadémián ütős hangszer és zenekari szakon, de nem sokat maradtam szimfonikus zenekarokban, mert utam végleg a gospelzene köreibe vitt. Még ugyanebben az évben vettem át a Jakaranda vezetésének felelősségteljes feladatát. Ezenkívül számtalan lemez producere voltam, énekeket, zenét írok és hangszerelek, valamint tanfolyamokat vezetek. Különböző minőségben több mint tíz lemez készítésében működtem közre.

– Mi jellemző a Jakaranda összetételére?

– Tagjaink jórészt diákok és átlagos munkábajárók, akiknek a zene a hobbijuk, de vannak a csoportunkban profi zenészek és énekesek is.

– A Finn Missziói Társaságnak van saját kórusa, de van-e a kórusnak „saját missziója”?

– Igen. Szeretnénk a zene segítségével különböző érzéseket – örömöt, bánatot, hitet és reményt – közvetíteni hallgatóinknak, és mindezt egy kicsit eltérő módon tenni, mint ahogyan egyházunk saját hagyományaiban megszoktuk. Szeretnénk része lenni annak a tarka zenei palettának, mely közelebb hozza a hitet az emberekhez.

– Mit jelent a Jakaranda név, és mit szimbolizál?

– A jakaranda a déli féltekén honos, nagyméretű fafajta, melynek árnyékát nagyra értékelik Afrika országaiban. E fában azt a hagyományos keresztény szimbolikát látjuk, hogy Jézus az erős törzs, mi pedig a hozzá kapcsolódó, belőle növő ágak vagyunk. Pekka Simojoki a Jakarandáról írt énekében egy másik magyarázatot ad a névválasztásra. A jakarandafa olyan, mint a keresztény ember: gyökerei a földhöz kötik, de csúcsa Isten felé irányul.

– Most júliusban a Jakaranda Magyaroszágon koncertezik. Hogyan kezdődött a magyarokkal való kapcsolatuk?

– 2000-ben utaztam ide először Pekka Simojokival, hogy a pilisi Izsóp énekkarral közösen elkészítsük a több más nyelven is kiadott finn gospelgyűjteménynek, a Csend énekeinek a magyar nyelvű felvételeit. Ezt követően több ízben látogattam Magyarországra. Az Izsóppal való kapcsolatunk eredményeként két további lemez született: az afrikai eredetű és ihletésű gospelének-gyűjtemény, a Zumpepe (2002) és egy karácsonyi lemez, a Karácsony éj (2003). Együttműködésünk fontos eseményének tartjuk kórusunk mostani magyarországi látogatását; már régóta terveztük ezt az utat.

– Mit várnak a magyar koncertkörúttól?

– Szeretnénk mind több embert elérni énekeinkkel, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Szeretnénk friss, ritmusos zenét ajándékozni nekik, örömet és reményt hozni hétköznapjaikba. Jó volna, ha kórusunk tagjai is megtapasztalhatnák a magyar vendégszeretetet. Új ismeretségeket, barátságokat köthetünk, melyek alapot adhatnak a magyarokkal való kapcsolat további fejlődéséhez – és alapot közös keresztény missziónk folytatására.

Jansik Csaba