Élő víz

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

Szentháromság ünnepe után a 4. héten az Útmutató reggeli s heti igéi Jézus Krisztus Urunk új parancsolatának – „…szeressétek egymást…” (Jn 13,34) – a gyakorlati alkalmazására szólítanak fel. „Legyetek irgalmasok…” (Lk 6,36) Lehetünk, mert „nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd” (Zsolt 119,156a.151b; LK)! Irgalmasnak lenni ezt is jelenti: „Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lk 6,37) Luther szerint „a keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyitott szemmel járva, egyformán néz mindenkire, barátra, ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik”. Jézus mezei beszédében – a vak vezet világtalant, valamint a szálka és a gerenda példázatában – a képmutató ítélkezéstől óvja követőit. Pál apostol is ezen a véleményen van: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Róm 14,13) Jézus: Isten, ezért van hatalma megbocsátani a bűnöket – ma is! „Ő pedig látva hitüket, így szólt: »Ember, megbocsáttattak a te bűneid.«” „…kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Lk 5,20.24) A fogságból hazatért nép bűnvallást tett vétkeiről és ősei bűneiről is, akik „nem teljesítették törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra (…), és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből” (Neh 9,34–35). Jézus Urunk a kételkedés nélkül, hittel elmondott imádság meghallgatását ígéri. Reformátorunk szerint „aki tehát imádkozni akar, vizsgálja meg magát, hogy csakugyan hiszi-e, vagy pedig kétli a meghallgatást”. Urunk szavaiból a Miatyánk ötödik kérése (lásd Mt 6,12) visszhangzik: „…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Mk 11,25) Miként töltse be Ura szeretettörvényét Krisztus teste, a gyülekezet? „…kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” (1Kor 12,25b–26) Különös teherhordozásról tudósít nagypéntek két eseménye: a bűntelen Jézus hordozza el a gyilkos Barabbás bűnének méltó büntetését is. S az idegen cirénei Simonra „rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után” (Lk 23,26). Hol voltak ekkor a tanítványai? Pál azt ígéri olvasóinak: a szeretet és a békesség Istene jelen lesz életükben, ha úgy hordozzák egymás terhét, hogy örömben, jó rendben, egyetértésben, békességben élnek, elfogadva az intést is. Az apostoli áldás – amely magában foglalja a Szentháromság mindhárom személyének az ajándékát – része volt már az őskeresztény istentiszteletnek is! „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13) Ezt az áldást én is kérhetem az Úr Istentől a saját életemre: „Ó, te dicső Szentháromság, / Egy megfoghatatlan jóság, / Atya, Fiú és Szentlélek, / Légy velem ma és míg élek!” (EÉ 249,1)

Garai András