Szószóró

Nagyszüleim kiskutyájával való első találkozásom kudarccal végződött, ugyanis miközben megszeppenve ismerkedett új környezetével, a sokadik ismeretlennel már nem volt hajlandó szóba állni. Néhány nap elteltével viszont már barátságosan fogadott, és gyorsan rájött arra, hogy mennyire szeretem a kis állatokat, s miután jól eljátszottunk, folyamatosan loholt utánam. Nyoma sem volt már az egykori félénkségnek.

Ez az élmény az Istennel való kapcsolatunkat juttatta eszembe. Hiszen az Úr közeledését is könnyen elutasítjuk, amíg idegennek érezzük őt. S ilyenkor nem is tudjuk, mit veszítünk!

Vannak azonban olyan ismerőseim, akik felnőttként hallottak először Istenről, és ezután jutottak hitre. Ők gyakran elmondják, mennyire sajnálják, hogy nem ismerték az Urat már korábban, hiszen akkor egészen máshogy alakult volna az életük. Más lett volna Istennel együtt végigküzdeni a kamaszkor kríziseit, a diákéveket és megfontolni a pályaválasztás nagy kérdéseit. Egy stabil, élhető értékrenddel könnyebben nemet lehetett volna mondani sok fölösleges lehetőségre a „mindent ki kell próbálni” szemlélet helyett. S a baráti, szerelmi kapcsolataik is bizonyára másként alakultak volna akkor, ha az Úr Jézus már gyerekkorukban ismerősként lett volna jelen az életükben – mondják.

Lehet, hogy te is még idegenként gondolsz az Úrra. Ez az idegenség azonban egyoldalú, hiszen ő téged is ismer, és hozzád is közelebb akar kerülni! Vedd észre, és ne utasítsd el, hiszen olyan csodálatos többlettel akar megajándékozni!

Vagy ha számodra már nem idegen az Úr Jézus, hanem tudod azt, hogy ő ismeri az övéit, és az övéi is ismerik őt, akkor törekedj ennek az ismeretségnek az elmélyítésére! Hiszen olyan fantasztikus a közelében lenni, hallani tanácsát egy igén keresztül, vagy akár átélni különleges érintését a templom csendjében… Egy-egy futó találkozás csak felszínes ismeretséget jelent. A gyakori élmények, tartalmas beszélgetések vezetnek el oda, hogy minél jobban megismerjük az Urat.

Hulej Enikő