Egyházunk egy-két hete

A gyakorlatban jól hasznosítható pedagógiai, illetőleg kolbászkészítési praktikákkal gazdagodtak az evangélikus óvónők, tanítók és tanárok július 3-tól 5-ig Békéscsabán. A város idén százötvenedik születésnapját ünneplő lutheránus gimnáziuma adott otthont a 2006. évi országos evangélikus pedagógustalálkozónak. Az 1992 óta rendszeresen megrendezett konferencia egyre népszerűbb; idén már közel háromszázötven látogatót számlált.

„Célunk elsősorban az, hogy a tanév lezárása után az ország különböző pontjain található evangélikus intézményeink pedagógusai találkozhassanak, megismerjék egymást. Ezenkívül minden alkalommal szakmai programokkal is segíteni szeretnénk a találkozóra érkezőket” – nyilatkozta az Evangélikus Élet kérdésére Mihályi Zoltánné, egyházunk oktatási osztályának vezetője.

Gáncs Péter püspök képletesen és szó szerint is rámutatott nyitóáhítatában a békéscsabai nagytemplom új oltárképére. „Korábban ez az ajtó be volt deszkázva. De most ablak nyílt a jövőre, az örök életre. A kereszt a zenében módosít, megemel. Jézus Krisztusnak a – képen is ábrázolt – keresztje is megemelheti a látásunkat. A keresztény pedagógusnak ezt kell elősegítenie” – mondta a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője.

Fabiny Tamás püspök a nemzeti öntudatnak az oktatásban betöltött szerepéről beszélt előadásában. Pilinszky Jánost idézte, aki szerint a hazát csak úgy lehet szeretni, ahogy az evangéliumok és a népdalok szeretnek: részvéttel. Kiemelte, hogy Jézus Krisztus sem elítélte, hanem megszánta és összegyűjtötte az embereket. „A részvét számomra többet jelent az egyszerű sajnálatnál. Azt jelenti, hogy részt veszek másnak a bajában, nem csupán könnyeket hullatok” – mondta. Ezt követően versidézeteken keresztül mutatta be, hogy irodalmunk jelesei miként vontak párhuzamot a magyar nép és Jézus, illetve a zsidó nép sorsa között.

Jókai Anna Kossuth-díjas író kilenc éven keresztül tanított általános iskolában, majd öt éven át gimnáziumban. Előadásában tapasztalatairól beszélt: „Sokan azt állítják, hogy minden gyermek lelke egy fehér papírlap. Szerintem ez nem igaz. Tartsuk a papírlapokat a nap elé, és minden papírlapról más-már vízrajz tárul elénk. Ezt a vízrajzot, egyéniséget kell minden gyermeknél megtalálni.” Hangsúlyozta, hogy minden pedagógusnak van világnézete, amelyet nem lehet teljesen kizárni a nevelésből. „A hit nem kényszer kérdése. De letagadni sem lehet. Ha meg vagy győződve arról, hogy van valami, ami az életünket megemeli, akkor ezt a valamit kell – akár »csempészáruként« is – bevinned az iskolába” – tanácsolta a pedagógusoknak.

A konferencia zárónapján Gombocz János, a Semmelweis Egyetem tanszékvezető tanára arról beszélt, hogy miként „jön létre” ma egy ember. Elszomorító az a tény, hogy pedagógiai szempontból a magyar családok mindössze egyharmada elfogadható, de még ezek többsége is küzd anyagi, műveltségi problémákkal. Kiemelte, hogy a sport is fontos nevelési eszköz. Ezért sajnálatos, hogy tizenöt év alatt húszezerről nyolcezerre csökkent hazánkban az edzők száma, az élsport pedig sok helyen a kizsákmányolás és a korrupció eszköze lett.

A munkaterületenként tartott szekcióbeszélgetéseken olyan gyakorlati kérdések is előkerültek, mint a kétszintű érettségi rendszer buktatói és a tananyag várható változásai.

A találkozó programját gyulai és békéscsabai városnézés, kolbásztöltő-bemutató és gálaműsor színesítette, ezzel is lehetőséget nyújtva arra, hogy a résztvevők kipihenhessék a mögöttük hagyott tanév fáradalmait.

László Jenő Csaba

Regionális hozzárendelés: Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú M?vészeti Iskola és Kollégium