Élő víz

Évente egyszer, talán leginkább júliusban, megéri kicsit közelebbről foglalkoznunk a nyárral. Közhelyként hat, mégis azt gondolom, sokan vagyunk, akik szívesen elismételgetjük magunkban a mondatot: szeretjük a nyarat. Idén talán azért is, mert az időjárás furcsaságai, szeszélyei teljesen új klímaszemléletre tanítanak minket, és így automatikusan megszépítik a gyerekkori forró nyarak tökéletesnek hitt világát. Szeretjük ezt az évszakot, talán azért is, mert nyáron mégiscsak lelassul az élet, sőt a munka ritmusa is, és szeretnénk, ha jutna idő másra is, mint permanens küzdelemre, hajszára vagy az állandó feszültségre.

A média világa is kíméletesebb hozzánk ilyenkor, mint tavasszal vagy télen, amikor eláraszt bennünket erőszakos jelenlétével, amely kikezdi az idegeinket és az érzéseinket, félelmet kelt, és stresszhelyzetet teremt. Feltűnésre vágyó, bőbeszédű és rámenős útitársaink is kissé visszavonulnak a forróság, a rendkívül magas páratartalom nehezebben elviselhető napjaiban.

Szükségünk van a szünetre, erre a küzdelmes félidők közötti, nyugalmasabb időszakra. Ahogyan ezt megtapasztaltuk az év talán legtöbb embert összefogó, egységesítő eseményének, a futball-világbajnokságnak néhány sorsdöntő mérkőzésén is. A pár perces leállás kijavíthat még szarvashibákat is. A külső szemlélő a szünetben mondhatja el észrevételeit, a belülről aligha érzékelhető hiányosságokat. A tribünön a nézők, akik eddig idegenek voltak, a szünetben már úgy közelednek egymáshoz, mintha régi ismerősök volnának. A szakemberek gyors helyzetértékelése lelket önthet a második félidőre a játékosokba. Maguk a küzdők pedig tetőtől talpig felfrissülhetnek, ha engedik, hogy szakemberek vegyék gondozásba őket.

Van a júliusnak ilyen semmivel össze nem téveszthető, félidei szünetre emlékeztető hangulata minden esztendőben. Vigyázzunk rá, hogy el ne vesszen! Tudjunk örülni a korrekció nyári lehetőségének!

Az egyházi közéletnek és benne a legfontosabbnak, a gyülekezetek életének is szüksége van erre a félidei szünetre. Természetesen tudom, hogy nem áll le minden munka, de júliusban mégis jobban lehet értékelni eseményeket. Egymás véleményére türelmesebben és odaadóbban tudunk figyelni akár a nyáresti tóparton, akár egy hegyvidéki falu hűvösebb, de ugyanannyira pihentető, szabad ég alatti estéjén. Lehet a feszélyező, hivatalos megbeszélések vagy túlzottan is kemény ütközetek helyett most könnyedebb, baráti társalgást is folytatni. Indulatok és visszavonhatatlannak hitt kemény vélekedések merev világát felválthatja egy lazább kommunikáció légköre. Nem is azzal a sűrűn hangoztatott, mindenáron meggyőzni akaró mentalitással kell most társalogni egymással, ahogyan szoktunk, hanem másképp. Lazábban, nyitottan és kedvesen. A nyári szünet szépségének színei szerint. Eszközt a gyermekek világából is kölcsönözhetünk, felfedezhetjük a mese, a játék és a séta világát.

Egy boldogabb nyári arcra kölcsönösen szükségünk van az idén is. Nagy kísértés, hogy bár ezt tudjuk, mégis inkább mindig másoktól várjuk a kezdeményezést, mi nehezen szánjuk rá magunkat a stílusváltásra. Pedig a nyári szünetben átélhetjük, hogy nem a tét, a győzelem, a harc vagy az érdekérvényesítés ideje van, hanem a pihenésé, az erőgyűjtésé és a másik életének a könnyebbé vagy szebbé tételéé. A naptári év első felének eltelte után felkészülhetünk a következő félév küzdelmeire.

A nyári gyülekezetépítésnek is van néhány sajátos szabálya. Az istentisztelet előtt és után jólesik a beszélgetés; ez most fontosabb, mint máskor. A nyitott templom – főleg az üdülőhelyeken – kiváló esélyt ad arra, hogy a helyi gyülekezetükben ritkábban templomba járók is betérjenek, és erőt gyűjtsenek. Ehhez persze nagy segítség, ha vannak információs táblák a templom körül. Ha az iratterjesztési asztalon, jól látható helyen néhány könnyebb stílusú meditáció és imádság is várja a betérőt. Egy rövid meghívólevél a nyári vasárnapi alkalmakra pedig felér a legkomolyabb templomi hirdetéssel is. Felüdülés, ha nem gyomnövény és rozsda, hanem friss virágok veszik körül a templomot. Bizony, előresétálunk egy nyári templom oltárához még hétköznap is, ha szép virágok vannak rajta ízléses elrendezésben! A nyáresti orgona- vagy gitármuzsika is megszólító erejű lehet. Mindig kicsiben kezdődik el a vonzó egyházi élet. Néhány ember figyelmes, ízléses és kitartó kezdeményezése sokakat mozgathat meg később.

Észre kell vennünk, hogy a templomainkba betérőknek és nekünk magunknak is csendre, áhítatra és a templombelső atmoszférájára van szükségünk. A templomépületnek az életünket segítő üzenete van. Az egyházban mégoly aktívan tevékenykedő, elkötelezett embereknek is ez a templomainkban megteremtett nyugalom segíthet abban, hogy közelebb kerüljenek másokhoz, és hangot találjanak a környezetükkel. Feszültségből, támadásból és hangos szóból kiapadhatatlan áradat vesz körül bennünket. Az evangélikus templom lehetne egy csendes, nyári korrekció helyszíne, lehetne otthonos, nyugodt és gyógyító légkörű hely hazánkban is.

Vajon elmozdítanak-e ebbe az irányba a nyári találkozók és konferenciák? A nyári igehirdetések szólnak-e az ismeretlenül betévedt turisták nyelvén? Tudunk-e, merünk-e olyan könnyű és gyorsan megjegyezhető énekeket énekelni, amelyek napokon keresztül a fülünkben maradnak, és amelyeket még a következő hétvégén is dúdolgatunk? Az imádságaink megemlékeznek-e autósokról, biciklizőkről, kirándulókról, akik az egyre fegyelmezetlenebb és erőszakosabb közlekedésben szó szerint az életüket kockáztatják?

Weöres Sándor szépen énekelte meg a nyári időszak teológiáját egyik versében: „Sápadtan állnak a bozótok, / Megrezzennek a rigó-hangra. // Ércből van öntve, aki boldog, / Hirdeti a falu harangja. // Fölmagasúl a nyári égbolt, / csillagai kiülnek rája. // Aki meghalt, életre vágyik / És az élő a föld porába.”

Biztos, hogy nem lesz hiábavaló egy kis időre megállni és felfelé nézni a költővel együtt. Ebben a testtartásban lehet igazán felfedezni a szépséget, az Isten teremtett világában elrejtett nyári nyugalmat, amely nélkül kár lenne tovább indulni a második félidőre, a folytatásra.

Bárcsak megtapasztalhatnánk a nyári korrekció örömét és erejét ebben az évben is!

Ha másoknak is juttatunk belőle, akkor felettünk is „ fölmagasúl a nyári égbolt”.

Szabó Lajos