)
A hét témája
A Hold fényétől Nap-égés?
|
|
Az Eleven Hold nevű formáció 2000-ben alakult meg. Dalaik bonyolult szimbolikáját már a csapat névválasztása is jelzi; honlapjuk szerint „az Eleven Hold elnevezése alkimista jelkép, mely az emberi élet céljának, a tökéletességnek (…) a szinonimája”. A zenekart a Nap néven színpadra lépő énekes-gitáros vezeti, az ő fejében születnek az együttes dalszövegei. Az Eleven Hold eddig három nagy-, öt kislemezt és tíz videoklipet tudhat magáénak. A könnyűzenei kritikusok többsége kiemeli, hogy az együttes nem áll be a szórakoztatóipar értéktelen produkciókat ontó zenekarainak a sorába, szövegeik mondanivalót hordoznak. Ezenkívül hangsúlyozzák, hogy dalaik újszerűek, befogadhatók, és minőséget képviselnek. Bár az együttes a keményebb – általuk csak irish-pop-grunge stílusnak nevezett – irányzatot képviseli, a műfajt kevésbé ismerők és szeretők is megállapítják, hogy zenéjük igényes, a hangszerelés változatos és valóban egyedi a magyar könnyűzenei piacon. Különösen érdekes hangzást nyújt a hegedű alkalmazása.
Közvetlenül a finn Jakaranda együttes Istent dicsérő műsora után, éppen naplementekor tűnt fel a színpadon társaival Nap. A koncert a Szélrózsa egyik legtöbb embert vonzó programja volt. Alkonyatra a tűző napsütés elől árnyékba menekülő fiatalok is visszatértek a nagyszínpad előtti térre, hogy találkozzanak a Holddal. A fiatalok nem túl nagy, ámde lelkes csoportja közvetlenül az emelvény előtt találta meg a helyét, és az első akkord után csápolásba és önfeledt ugrálásba kezdett. A sikítozó és a dalszövegeket tökéletesen ismerő tömeg elsősorban tizenéves fiatalokból állt. Számukra szemmel láthatóan a találkozó egyik csúcspontja volt a zenekar koncertje. Mások hátrébb, a fűben ülve ismerkedtek a stílussal, egy-egy szám végén visszafogott tapssal köszönték meg a produkciót. És voltak, akik megdöbbenten próbáltak mondanivalót keresni a bonyolult szimbólumok mögött. A hírek szerint meglehetősen lelkesen nyilatkoztak a hallottakról a finn és német vendégek, akik a szövegből egy szót sem értettek, és joggal hitték azt, hogy Nap éppen a világ világosságáról vagy a feltámadás öröméről dalol.
Az Eleven Hold tudta, hová érkezik. Az együttes frontembere több alkalommal használta a „Békesség, testvérek!” köszöntést. Máskor – már-már provokatív stílusban – azt fejtette ki, hogy nem kell zárni a tolvajoktól való félelem miatt a központ kapuját, és nem kell aggódni a sátorban hagyott pénztárca miatt, hanem oda kell adni mindent a lopással próbálkozóknak. Több alkalommal próbálta meggyőzni a közönséget, hogy bár keresztény internetes oldalakon a sátánizmussal hozták összefüggésbe bandájukat, ők igenis a békesség emberei. Dalaikat több ponton is megpróbálták szalonképessé tenni. Így lett az utcalány gyakran használt megfelelőjéből szolga, máskor pedig az énekes leleményesen elhallgatott, és a közönséggel mondatott ki egy-egy – a helyszínhez kevésbé méltó – szót. A csápoló tömeg pedig kimondta…
A koncertet utólag sokan értékelték. Az Evangélikus Élet kérdésére válaszoló fiatalok egy része kifejezetten örült az Eleven Holdnak, és lelkesen emlékeztek vissza a nagy könnyűzenei fesztiválok hangulatát idéző ötven percre. Mások különösképpen nem lelkesedtek, de nem is háborodtak fel. Olyan is akadt, akinek – megfogalmazása szerint – a dalok szövege „verte ki a biztosítékot”, és nem érti, mit keresett az Eleven Hold egy evangélikus találkozón. (Ezek közé tartozott az Evangélikus Élet főszerkesztője is. – TPK megj.) Ugyanakkor volt, aki arra mutatott rá, hogy ezzel talán olyan fiatalokat is meg tudtak szólítani a szervezők, akik a finn Jakaranda vagy a Kaláka muzsikájáért nem utaztak volna a Tiszaligetbe. Vitathatatlan, hogy Nap búcsúzása után nem sokan hagyták el a helyszínt, hanem végighallgatták a népzenei motívumokból táplálkozó Borágó együttes műsorát és az esti áhítatot is.
A fő kérdés éppen ez: milyen mézesmadzaggal tereljük egyházunk közelébe a fiatalokat. Mert az a csali, amelyre sokan rákapnak, egyeseknek már komoly hasfájást okoz…
László Jenő Csaba