Napról napra

Új nap - új kegyelem
Vasárnap Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át most és mindörökké. Zsolt 125,2 (Jn 14,17; Jn 6,1–15; ApCsel 2,41–47; Zsolt 139) Milyen az, amikor „átkarol az Úr”? Ady Endre szerint például ilyen: „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.” A mi életünket is ilyen csendesen és váratlanul lepi meg „az Úr érkezése”, de másként: valakinek a szava, egy tette, egy igehirdetés, egy életesemény, egy döntéshelyzet közepette – Isten kereső szeretete fantáziadús és ezerszínű. A célja egy: hogy magához vonjon, „karjába vegyen”. Milyen bensőséges kép ez (de nem giccses!), és milyen mély tartalmat hordoz! Talán ma, ezen a nyári vasárnapon egy „néma, igaz öleléssel” jön hozzád is, mint a nagy költőhöz. >>

Liturgikus sarok

Mindig személyesen neked szól!
Mai cikkünk „ráadás” a zsoltárokról szóló sorozatunkhoz. Az alábbiakban egy szombathelyi egyházzenész vallomását olvashatják arról, hogy számára mit jelentett zsoltáros istentiszteleten együtt imádkozni, vesperát énekelni. (E. Zs.) >>

Élő víz

Élni
Reggel még nem gondoltam semmi rosszra. Korán ébredtem. Szép fényes vasárnap volt, fényes volt a kedvem is. Egészen addig, míg az istentiszteletre indulás előtt gyorsan le nem ültem a számítógép elé. És még ott is minden a legnagyobb rendben volt addig, amíg be nem kapcsoltam a komputert, és le nem töltöttem a leveleket. Ekkor olvastam az üzenetet: „Nem látom semmi értelmét az életnek. Nem akarok élni. Meg akarok halni. Csak gondoltam, előtte szólok Neked, hogy legalább tudj róla, kiszállok…” >>

Heti útravaló
Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19) >>

Egyházunk egy-két hete

Kettős lelkészszentelés Budaörsön
Az elmúlt hetekben országot jártak püspökeink, hogy felszenteljék a frissen diplomázott, szolgálatba álló lelkészeket. Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke július 23-án Budaörsön fejezte be első lelkészszentelő, kerületjáró útját, melynek során Pelikán Andrást és Simon Attilát bocsátotta az egyházi szolgálatra. >>

Mindennapi tenyerünk
Szerda estétől vasárnap délig csaknem kétezren Isten áldást osztó tenyerének közelségét érezhettük át a szolnoki Tiszaligetben. S mivel a Szélrózsa nem az alvásról szól, itt nincsenek éjszakák és nappalok, joggal tekinthetjük az egészet egyetlen százórás vasárnapnak, az Úr napjának, ünnepnek, az élet ünnepének, amint ez a záró istentisztelet végén meg is fogalmazódott. >>

Változó világban...
Három nap – mi az a három nap? Mit lehet beszélni, hallgatni három nap alatt? Bizony sokat. Egymás között is, hiszen Nyíregyházáról, Pécsről, Nagykanizsáról, Magyargencsről, Budapestről és környékéről gyülekeztek a külmisszió barátai Piliscsabára. De jöttek Erdélyből és Hollandiából, a bajor missziótól és a Református Zsinati Iroda önkéntes szolgálatából is. Idősek és gyerekek, lelkészek és laikusok ültek együtt az ige körül július 9. és 12. között Piliscsabán. >>

Keresztutak

Valahogy kevés a pad...
Bayer Zsolt egyik novellájában ezt olvashatjuk: „Ültem az óceán partján, hátamat sziklának vetve, minden óceán minden partján…” Talán nem orrol meg rám az író, ha ezt annyiban módosítom: minden fesztivál minden padján. Valahogy azokon a fesztiválokon, ahol van Közös Pont sátor, mint például a VOLT, a Hegyalja, a Sziget fesztiválon és az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján (EFOTT), nincs elég pad. Nem panasz ez, hanem örömteli felismerés: esetenként nem tudjuk hova leültetni a vendégeinket a Közös Pontban, a római katolikus, református és evangélikus egyházak sátrában. >>

Evangélikusok

Nagy Tibor (1914-2006)
Nagy Tibor Gyúrón született tanítói családban, Bonyhádon és Sopronban végezte tanulmányait. Segédlelkészként először Tordason, majd 1940-től Székesfehérváron végezte szolgálatát, ez utóbbi helyen Irányi Kamill mellett, akinek kényszerű távozását követően a gyülekezet lelkésze lett. Így 1940 és 1984 között építette és védte a fehérvári gyülekezetet. >>

Párbeszédben a hit és a művészet
A keresztény egyháznak és az egyetemes képzőművészetnek ismertek a nagy központjai, történelmi hivatkozási pontjai. Ilyen volt az idők folyamán Párizs, Róma, Firenze, Wittenberg, Genf, ilyen volt magyar viszonylatban Debrecen, Sopron, Kolozsvár, illetve képzőművészetünk 20. századi történetében Budapest mellett Nagybánya és Szentendre. >>

e-világ

Innál velünk egy jó feketét?
Talán mondhatjuk, hogy a múlt héten lezajlott evangélikus ifjúsági találkozón a környezetvédelem ügyét fölvállaló Szélrózsa-liget egyik legnépszerűbb tevékenysége a kávéfőzés volt. Az utolsó pillanatokban előkészített program nem várt sikert aratott… >>

A hét témája

Tíz év, hat találkozó
1996 és 2006. Akárhogy is nézzük, ez tíz év! Felnőttünk, legalábbis ezt mondják. Többen is lettünk, hiszen ezt akartuk! A Váralján még tapasztalatlan kezdeti lépések egyre bátrabbakká és erőteljesebbekké váltak. A tíz év alatt hol zsákutcába kerültünk, hol hidat kellett vernünk, hol sírtunk – örömtől vagy szomorúságtól –, sokszor nevettünk: magunkon, másokon, egymáson. Váralján tényleg még csak kerestünk, „Kit kerestek?” És szerintem sokan mondhatjuk, hogy megtaláltuk. >>

Szegedről Szolnokra 2keréken
Mi már kedden útra keltünk, mert a százötven kilométeres Szeged–Szolnok távolságot még a legfittebbek sem akarták egyben legyűrni. A kerékpárokra kitűzött fehér szélrózsás zászlók színük ellenére azt hirdették, hogy mi sem vagyunk a meghátrálás emberei. Az első napon nyolcvan kilométert tekertünk, a másodikon hetvenet, mindvégig autós kísérettel. >>

A Szélrózsa Mártái
„Itt a Marton” – szól bele a telefonjába, ha keresik, és a hívó fél ilyenkor általában örömmel nyugtázza: ettől kezdve már csak egy kevés idő kell ahhoz, hogy megoldódjon a hirtelen előállt nehézség. Sokan már valószínűleg nem is tudják, hogy a szerényen inkább háttérben maradó Marton Tamás mint ifjúsági referens volt az egyik szülőatyja a tíz éve elindult Szélrózsa ifjúsági találkozónak. A kezdetekről, a tíz évről, a tapasztalatokról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk vele a szolnoki helyszín egy viszonylag csendes zugában. >>

Szélrózsa-szirmok
Magyarul nem beszélő lány kérdezgette az arra járó fiatalokat: „Do you speak English?” – azaz: „Beszélsz angolul?” A sorozatos tagadó válaszok után kissé elszontyolodott. Számos kudarc után kérdezett meg engem, és szemmel láthatóan felderült igenlő válaszomon. >>

Szélrózsa-szirmok
Az igényes és keresztény tartalmú könynyűzenei koncertekre vágyók bánatára a vihar miatt az étterembe kényszerült az utolsó este a német Jessica, aki barátaival lépett ha nem is színpadra (hiszen a helyszínen olyat nem lehetett felállítani), de legalábbis mikrofon mögé. Az egyik zeneszám előtt Denis, a trió egyik énekese elmondta, hogy a dalt hat éve szerezte, és arról szól, hogy „Jézus Krisztus meghalt bűneinkért, hogy mi Istenhez eljussunk, és élhessünk általa”. A koncertet hallgatók közül egy amolyan gimnazistakorú lány erre hangosan közölte társaival, hogy „néha olyan elegem van ebből a Krisztus-dologból, ma az iszlámról szóló előadáson is azt mondták, nem kell Jézus, hogy Istenhez eljussunk”. Ez a mondat jelzés lehet a szervezőknek: biztos, hogy az ismeretterjesztőnek szánt, más vallásokat bemutató előadásokkal kell kísérletezni ebben a közegben?! >>

Forrongó beszélgetés a politikáról
Az év eddig legforróbbnak mondott napján, július 21-én, pénteken nem csak a hőségtől izzó beszélgetés zajlott a Szélrózsa egyik előadói sátrában. A Kereszténység – közélet – politika témakörben meghirdetett fórum vendégének, Donáth László lelkésznek, országgyűlési képviselőnek a szavai nyomán több, a témát érintő rendezetlen kérdés került felszínre. >>

A Hold fényétől Nap-égés?
„Elölről vagy hátulról?” – tette fel a kérdést egyik erotikus „áthallású” dalában az Eleven Hold. Hogy mire gondolt az együttes, és hogy kell-e, szabad-e ilyen produkciót az evangélikus találkozó színpadára engedni, arról megoszlanak a vélemények. A zenekar szolnoki fellépése bizonyára sokáig téma lesz egyházunkban. >>

Egyszerűen szex
A Szélrózsa szervezői az idén is bátran nyúltak kényes kérdésekhez. Dr. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológussal Németh Zoltán lelkész beszélgetett. Az Egyszerűen szex című előadás alaposan felkavarta a résztvevők kedélyét. >>

Légy bátor!
Az egyre bulvárosodó médiavilágban is meg tudott maradni. Sőt egyre népszerűbb. Pedig ő ugyanúgy és ugyanazokról ír, mint tizenhét éve, amikor a Nők Lapjához került. Történeteinek főhősei nem a sztárvilág hullócsillagai, hanem emberek: népzenészek, parasztbácsik, édesanyák, váróteremben ücsörgő gyermekek. Írásaival nem csak a hetilap olvasói találkozhatnak. Eddig megjelent öt kötete a könyvesboltok legkeresettebb címei közé tartozik. Ő Schäffer Erzsébet, akivel a szolnoki Szélrózsa közönsége is eltölthetett egy rövid, de igen tartalmas délutánt. >>

Bermudában komolyzenét
Barokk muzsikát így csak a Szélrózsán hallgathatunk. Frissen vasalt inggel, csokornyakkendővel nem találkozunk a teremben; ujjatlan trikóval, bermudával, tornacipős vagy mezítlábas hallgatókkal annál inkább. Valamiben éppen azért biztosak lehetünk: a koncertlátogatókat ezúttal nem a sznobizmus, hanem a muzsika szeretete vezényelte a komolyzenei terembe. A találkozó szervezői pedig az idén is gondoskodtak róla, hogy a zenebarátok színvonalas produkciók közül válogathassanak. >>

Hatan hat szólamban
A tábor főútján sétálók fülébe is eljuthatott a távolból a szokatlan harmónia, amikor csütörtök délután a Sztella énekegyüttes hat tagja hat szólamban szólalt meg. A professzionális zenészekből álló együttes célja, hogy a 16–18. századi egyházzenén keresztül hirdesse Istent a 21. században. Művészeti vezetőjük Abaffy Nóra (alt), aki karnagyként – sajátján kívül – Hoffmann Ágnes (szoprán), Fekete Anikó (mezzoszoprán), Nagy Ákos (tenor), Pálmai Árpád (tenor) és Dobos Krisztián (basszus) énekét hangolja össze. Az együttes tagjai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene szakos hallgatói. >>

Istenről, életről dallal vallani
Egy táncosnak a mozgás, egy énekesnek a muzsika a mindene. Utóbbi számára az egész világ zenéből áll, minden dalol, s vele kapcsolatban még inkább igaz az, amit a költő, Babits Mihály így fogalmazott meg: „Mindenik embernek a lelkében dal van, / És a saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / Az hallja a mások énekét is szépnek.” Az evangélikus Völgyessy Szomor Fanni a Szélrózsán a nagyszínpadon osztotta meg a közönséggel „lelke dalait” magyar és ír népdalok formájában. >>

Moziélmények
Szinte már hagyomány a Szélrózsákon a filmklub, ahová a mozgókép barátait várják. Idén minden korábbinál nagyobb érdeklődés mellett vetítették a filmeket, amelyek között volt vidámabb és fajsúlyos témát komolyabban feldolgozó, magyar és külföldi alkotás egyaránt. >>

Könnyűszerrel komolyan
A zene dimenzióiban könnyedén mozogni és kibontakozni vágyók kénytelenek magukkal cipelni a tradicionálisan rájuk aggatott minősítést: ami könnyű, az nem lehet komoly. Ezzel a váddal főként azok szembesülnek, akik a „mai fiatalság” tagjai közt tudhatják magukat… >>

A Szélrózsa minden irányából...
A 6. országos evangélikus ifjúsági találkozó tizenkét résztvevőjéhez két kérdést intéztünk. Az első az volt, hogy mi tetszett nekik a legjobban a szolnoki rendezvényen. A második kérdésben arról faggattuk a megkérdezetteket, hogy ha a következő Szélrózsára el szeretnék majd hívni egy kedves ismerősüket, mivel érvelnek majd a találkozó kihagyhatatlansága mellett. >>

Cserkészek bemutatkozása
Első alkalommal állítottak cserkészsátrat a Szélrózsán. „Négy éve tervezünk országos evangélikus cserkésztalálkozót, ez az elképzelés azonban eddig sajnos még nem valósulhatott meg” – mondotta lapuknak Buday Barnabás evangélikus lelkész, a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke. – „Most azért érkeztek Szolnokra néhány evangélikus cserkészcsapat tagjai, hogy másoknak is megmutassák, miként is néz ki egy igazi cserkésztábor, milyen is a jellemformáló cserkészélet a mindennapokban.” >>

Szélrózsából Tavirózsa
Akik nem élték át, mit jelent közel kétezer emberrel együtt egy lelki közösség tagjává válni, azoknak talán nem is lehet hitelesen átadni, miként volt megtapasztalható Szolnokon a Szentlélek munkája… >>

Mit hoztam magammal az áhítatokról?
Szerda este – Út (Krámer György) Olyan egyszerűnek tűnik… Jézus világosan megmondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Nekünk csak követnünk kell(ene) őt. Igaz, hogy ösvénye keskeny és tövisekkel szegélyezett, de az Úrhoz vezet. Akkor mégis mire várunk még? Itt az út – csak lépnünk kell. A döntés a miénk; szabadságunk Istentől kapott ajándék. Legyen bátorságunk élni a szabadság lehetőségével! >>

Égi áldás
Az utolsó előtti nap délutánján egyszer csak leszakadt az ég, és az addig szikkadt talajt percek alatt bokáig érő vízmennyiség borította el. „Ez most nem hiányzott” – kémleltük aggodalmasan az eget, kicsit szemrehányóan is tekintve a „főrendező” felé. Pedig pont ez volt, ami hiányzott! >>

Csendsétán
Útnak indulok a nagy ismeretlenbe. Csak annyit tudok, valahol fel, aztán valahol jobbra. A többit majd fények jelzik. Lehet, hogy így érez a gyermek is, amikor a biztonságos anyai testet elhagyva közénk érkezik. Minden ismeretlen. Minden új. Sok az út, és még több az útvesztő. Talán el se kellene indulnom… >>

Milyennek kellene lennie egyházunknak?
Hogy mind a három egyházkerületnek, illetőleg – ha így jobban tetszik – az egyházvezetésnek fontos a Szélrózsa és az ifjúsági munka, annak kézzelfogható jele volt, hogy a szolnoki találkozón szinte mindvégig jelen voltak egyházunk püspökei, sőt az év elején nyugalomba vonult elnök-püspök is. Így mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy akár négyszemközt kérdezze őket, csütörtökön pedig az egyházkerületek lelkészi vezetői nyilvános fórumbeszélgetés keretében gondolkodtak együtt a jelenlévőkkel arról, hogy milyennek kellene lennie egyházunknak. >>

Akik a vérüket adták...
A két évvel ezelőtti Szélrózsához hasonlóan az idei találkozó programjában is szerepelt a véradás. A részletekről az elsősegély munkaági felelősét, Dobos Viktort – vagy ahogyan a táborlakók ismerik: Lajoskát – kérdeztük. >>

Zöld sziget a Tiszaligetben
Újszerű kezdeményezés volt, és sikeresnek bizonyult egy zöld sziget, pontosabban „ökoliget” kialakítása a tábor egyik legfrekventáltabb helyén. A cél egyértelmű volt: felhívni a természet, a teremtett világ védelmének fontosságára a témára fogékony tizen- és huszonéves korosztály figyelmét. >>

Szélrózsa - egy másfél éves fiúcska szemével
A Szélrózsa-találkozón az Evangélikus Élet szerkesztősége több pályázatot is meghirdetett. A táborozók hétfői lapzártánkig küldhették el maximum három, általuk legjobbnak ítélt fotójukat, illetve „szélrózsás epizódokat” rögzítő írásaikat, személyes gondolataikat. Alább a szerkesztőségünk zsűrije által kiválasztott nyertes írást és fotót közöljük. >>

Egy csendes sátor a Szélrózsa forgatagában
– Azok kedvéért, akik nem voltak jelen a Szélrózsán, hadd halljunk néhány mondatot, mit is nyújtott a Csendsátor és a hozzá kapcsolódó lehetőségek! >>

Az ember "énje"
Ez az enyém. Nekem is. Akarok. Nem adom. Én is kérek. >>

Isten "énje"
Alkotok neki hozzá illő segítőtársat. >>

Közlemények, nyilatkozatok

Jeligés vers- és novellaíró pályázat
Az Evangélikus Élet nem csupán kétévente foglalkozik fiatalokat érintő témákkal, és az idei Szélrózsát sem akarjuk „letudni” ezzel a lapszámmal. Akikben lassabban ülepednek le az élmények, érlelődnek a gondolatok, azok általában nem újságírói, hanem irodalmi műfajokban szeretik kifejezni magukat. Részükre hirdetjük meg jeligés vers- és novellaíró pályázatunkat. Ezeket a pályaműveket azonban postán kérjük beküldeni, külön lezárt borítékban mellékelve a pályázó nevét, életkorát, postai vagy e-mail címét, valamint telefonos elérhetőségét. (Azt azért köszönettel vesszük, ha a verset vagy novellát tartalmazó borítékban a kinyomtatott pályamunka „eredetije” lemezen is megtalálható.) A jeligével aláírt pályaművek terjedelme nem haladhatja meg az 5 oldalt, azaz – szóközökkel együtt – a 9 ezer karaktert. A vers- és novellaíró pályázat anyagainak postára adási határideje: 2006. szeptember 6. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. (A borítékra, kérjük, írják rá: „Szélrózsa”.) A beérkezett művek elbírálására külső szakemberekből álló zsűrit kérünk fel. A szokásos honoráriumon kívül az első három helyezést elérő pályázót a Luther Kiadó értékes könyvcsomaggal is jutalmazza. A díjazottak nevét az Evangélikus Élet októberi első lapszámában közöljük. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Ez a hit a legszükségesebb, mert az minden vigasznak az alapja. Akinek ez nincs meg, annak kétségbe kell esnie bűneiben. Mert a keresztség után visszamaradt bűn azt eredményezi, hogy a jó cselekedetek Isten előtt mégsem tiszták. Ezért tartsa magát az ember merészen és szabadon a keresztséghez, állítsa azt szembe minden bűnnel és a lelkiismeret minden rettegésével…” >>

Kultúrkörök

Evangélizáció Kapolcson
Evangéliumi Műhely címmel a Lutheránus Megújulás irányítása alatt immár hatodik éve szerveznek evangélizációs szolgálatot a Művészetek Völgyében. A július 28. és augusztus 6. között megrendezendő fesztiválon három helyszínen – a kapolcsi és a taliándörögdi evangélikus templomban, illetve a kapolcsi Kis Eperfa Pincehátnál – folytatnak majd missziói munkát a történelmi és a szabadegyházak képviselői. A hangsúlyt elsősorban a beszélgetésekre, a személyes találkozásokra, az úgynevezett szelíd evangélizációra helyezik. >>

A vasárnap igéje

Zsold és ajándék
A római világban a katona olyan élő fegyver volt, aki az önmaga és élete fölötti rendelkezés jogát zsoldért eladta a császárnak, aki mint imperátor a birodalom összes légiójának a főparancsnoka volt. Hatalma ezen alapult. Hadsereg nélkül a császár tehetetlen. Ha a légiók elpártolnak tőle, akaratát se Rómában, se a meghódított tartományokban nem tudja érvényesíteni. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
[Lelkész:] Mindenható Istenünk, aki meghallgatod azokat, akik szent Fiad nevében imádkoznak, növeld hitünket, hogy reménységgel forduljunk hozzád könyörgésünkkel! >>

Gyermekvár

Kedves Gyerekek!
Mostani sorozatunkban József történetével ismerkedhettek meg. Minden rész után egy-egy rejtvényt oldhattok meg. Küldjétek be a helyes megfejtéseket (akár utólag is), és jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. >>