A hét témája

A Szélrózsa szervezői az idén is bátran nyúltak kényes kérdésekhez. Dr. Szilágyi Vilmos szexuálpszichológussal Németh Zoltán lelkész beszélgetett. Az Egyszerűen szex című előadás alaposan felkavarta a résztvevők kedélyét.

Dr. Szilágyi Vilmos évtizedek óta foglalkozik a szexualitással kacsolatos kérdésekkel, kutatásokat, felméréseket készített a témában, majd ebből doktorált. Egy ifjúsági magazin pszichológiai tanácsadó rovatát vezette, tehát bőségesen van tapasztalata arról, hogy milyen problémák foglalkoztatják a tizenéveseket. Eddig huszonhat könyve jelent meg.

Vitaindító előadásában nyíltan beszélt arról, mennyire fontosnak tartja, hogy a tizenévesek megtanulják az önkielégítést. A fiúknál ez a tanulás természetesen következik, ám a lányok többségénél nem. Pedig különösen a számukra lenne fontos, hogy elsajátítsák az orgazmuskészséget. Ha enélkül vágnak bele egy szexuális kapcsolatba, az ritkán lesz számukra teljes örömet nyújtó. Az önkielégítést pedig nem tanítják sehol, sőt a szülők gyakran megszégyenítik a rajtakapott gyereket.

Az előadó nyíltsága felszabadította a hallgatóságot, és záporozni kezdtek a kérdések és a hozzászólások. Felvetődött például, hogy hány éves kortól kellene kezdeni a gyerekek szexuális felvilágosítását. Dr. Szilágyi Vilmos módosította a fogalmat, és azt mondta, hogy jobb lenne inkább nevelésről beszélni, ugyanis nem információt kell átadni, hanem készségeket kellene kialakítani.

A családban csecsemőkortól kezdve máshogy bánnak a fiúkkal és a lányokkal. Ez tulajdonképpen már szexuális nevelés, hiszen a gyerek megtanulja, hogyan kell fiúként vagy lányként viselkednie. Az óvodás pedig már megkérdezi, hogyan születik a kisbaba, hogy kerül az anyukája hasába. Ezekre a kérdésekre az óvodás szintjén, az ő fogalmaival kell válaszolni. A kisiskolásokat a tévéből rengeteg szexuális impulzus éri, amelylyel általában nem tudnak mit kezdeni, a szülők, tanárok pedig nem készítik fel őket rá. A biológiaórákon legfeljebb a nemi szervek anatómiáját ismerik meg, de az örömszerző szexuális kapcsolat alapjainak elsajátításában csak magukra és egymásra hagyatkozhatnak. Roszszabb esetben pornófilmekre. Ennél is rosszabb az, hogy szülők, óvónők, tanárok, lelkészek gyakran élnek a megszégyenítés eszközével. Ezért küzdenek sokan szexuális problémákkal – hangsúlyozta a szakember.

Egy hozzászóló felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a Biblia szerint Isten a társsal való közösség öröméért adta a szexualitást, és az egyház ezért ellenzi az önkielégítést. Dr. Szilágyi Vilmos viszont utalt arra, hogy legjobb tudomása szerint a Biblia sehol nem tiltja az önkielégítést. (A hallgatóságtól érkező megjegyzéseket hallva hozzátette, hogy az ószövetségi Onan történetében nem önkielégítésről, hanem megszakított közösülésről van szó.) A bibliai időkben a hangsúly az élet továbbadásán volt, és mindaz negatívumnak számított, ami nem ezt a célt szolgálta.

A doktor megfogalmazásában a nemi kapcsolat egyetlen erkölcsi kritériuma az, hogy árt vagy használ a résztvevőknek. Szerinte a házasság előtti szexuális kapcsolat is lehet hasznos, ha örömhöz juttatja a párt, ám figyelni kell arra, hogy az esetleges kellemetlen utóhatásokat kivédjék (fertőzések, nem kívánt terhesség). Felhívta a figyelmet arra is, hogy eddigi praxisában azt tapasztalta, hogy azoknak a lányoknak, akik előzetes szexuális tapasztalatok nélkül kötöttek házasságot, több szexuális problémával kellett megküzdeniük, mint tapasztaltabb társaiknak. Dr. Szilágyi Vilmos szerint a házasságkötés előtt nem árt megismerni a jövendőbeli társ szexuális szokásait…

A fenti mondatok már enyhe alapzajban hangzottak el, úgy tűnt, hogy a hallgatóság erről máshogy vélekedik. Feje tetejére állt az évszázados képlet: az öregek szoktak sopánkodni azon, hogy ezek a mai fiatalok milyen erkölcstelenek, most pedig itt ült előttünk egy idősebb ember, aki arra biztatta az ifjakat, hogy ne fogják vissza magukat.

Németh Zoltán lelkész igyekezett moderátorként közreműködni a hangzavarban, és felhívta a figyelmet arra, hogy kifejezetten hasznos, ha efféle provokációknak vagyunk kitéve, mert ezeket a kérdéseket át kell gondolnunk, és csak nyíltan érdemes beszélgetni róluk.

Egy apuka felvetette, hogy tizenhárom éves lánya vajon mit vinne magával erről az előadásról. Úgy tűnt, örül annak, hogy az ifjú hölgy nincs jelen. Szerinte minden kapcsolatnak megvan a maga menete, amelynek a csúcsa a szeretkezés. Ha ez megtörténik, olyan mélységbe jutott már az intimitás, hogy abból sérülés nélkül nem lehet kihátrálni. Akadt, aki szerint az atyai féltéssel és a lelki sérüléssel való ijesztgetéssel csak árthat a szülő a gyerekének, sőt a bizalmát is elveszítheti. Ráadásul ma a nemi érés már tizenkét-tizenhárom éves korban bekövetkezik, míg a házasságkötés jó tíz évvel később. Ott van tehát egy évtized, amikor a fiatalnak már „jogos szexuális vágyai vannak”, de a szülők és az egyház azt mondják: várjál még. Mire „szabad lenne a vásár”, már nem fogja élvezni a szexet, mert a kialakított bűntudat miatt nem tudja elengedni magát.

A hosszas vitát egy hölgy a következőképpen foglalta össze: „Óriási különbség van aközött, hogy mit javasol az ember a tizenéveseknek, és mit a huszonéveseknek. Le kell szedni a szexualitásról a tabukat, senkiben nem szabad görcsöket ébreszteni azzal kapcsolatban, hogy mekkora sérüléseket szenved, ha így vagy úgy tesz. Hogy ki-ki mikor és kivel kezdi el a szexuális életét, az mindenkinek a maga döntése kell, hogy legyen, és a következményeket is ő viseli. Abban kellene segíteni a fiatalokat, hogy megtanuljanak felelősen dönteni, látva az esetleges veszélyeket is. Senkinek sincs joga megítélni a másik döntését, a szexualitás terén pedig különösen nincs.”

Jánosi Vali