A hét témája

Barokk muzsikát így csak a Szélrózsán hallgathatunk. Frissen vasalt inggel, csokornyakkendővel nem találkozunk a teremben; ujjatlan trikóval, bermudával, tornacipős vagy mezítlábas hallgatókkal annál inkább. Valamiben éppen azért biztosak lehetünk: a koncertlátogatókat ezúttal nem a sznobizmus, hanem a muzsika szeretete vezényelte a komolyzenei terembe. A találkozó szervezői pedig az idén is gondoskodtak róla, hogy a zenebarátok színvonalas produkciók közül válogathassanak.

Mit tehetnek a Szélrózsa megálmodói, ha a Nemzeti Hangversenytermet nem a Tiszaligetben építették fel, és a Zeneakadémiát sem lehet kerekeken elvontatni Szolnokra? A turisztikai központ egykori büféjét töltik meg hangszerekkel és profi muzsikusokkal, és kezdődhetnek is a koncertek! Akinek pedig „van füle a hallásra”, meg is hallja a hívó szót. Kétségtelen, hogy egyes komolyzenei koncertekre – a tatai Szélrózsához hasonlóan – ezúttal is csupán két tucat ember volt kíváncsi, máskor viszont megtelt a terem. Mindannyiuk elégedettsége jelzi: ennek a műfajnak a jövőben is létjogosultsága van a találkozó „étlapján”.

Az atmoszféra valóban szokatlan. A plafonról nem kristálycsillár lóg, hanem a terem eredeti funkciójának megfelelő színes villanykörték világítanak. A két tétel közötti kínos csendet a szomszédos kisszínpadról beszűrődő dobolás töri meg. A látogatók többsége nem is hallgatja végig az egyórás koncerteket; sokan két előadás vagy fórumbeszélgetés között csak benéznek egy-egy motetta erejéig, esetleg csak az ablakon keresztül fülelve imádkoznak együtt az elhangzó zsoltárfeldolgozással. Előfordul, hogy gyermek sírja el magát a terem végében, majd az ajtóban hagyott sörösüveget rúgja fel valaki. A fellépő művészek tehetségét és lelkiismeretességét bizonyítja, hogy mindezek ellenére óriási élményt nyújtanak. Ugyanis kivétel nélkül olyan színvonalú műsort adnak, mintha kristálycsillár lógna a fejük fölött.

Bíró Zsófia, a tavalyi országos fuvolaverseny győztese a szintén fuvolista Kapi Judittal és a tehetségét versenyeken igen gyakran megvillantó zongoristával, Birtalan Zsolttal adott két koncertet. Virtuóz műsoruk Mozarttól Chopinig engedett „belehallgatást” a zenetörténetbe.

A budapesti Sztella énekegyüttes az olasz reneszánsz katedrálisok és a reformáció korának hangulatát varázsolta a Tiszaligetbe; a kórus előadása rögtön elnyerte a közönség tetszését.

Bemutatkozott a kelenföldi evangélikus gyülekezet kamaraegyüttese is. A Bence Gábor által vezetett zenekar az egyházi muzsika mellett táncdarabokat is felvett repertoárjába a találkozóra érkezők nagy örömére.

A Poézis együttes a huszadik század magyar versterméséből zenésít meg költeményeket. A Szélrózsán Weöres Sándor-versekkel mutatkoztak be. Az Ének a határtalanról című kötet darabjaiból írt dalok előadásával a költő – kevésbé ismert – filozofikus költeményeit szerették volna felfedeztetni a hallgatókkal.

A komolyzenei terem műsorát Varga Péter (furulya), Feltein Attila (hegedű) és Dinnyés Soma (csembaló) barokk zenei délutánja zárta. A krónikás által meghallgatott koncertek mindegyikén vastapssal köszönte meg a közönség az előadóktól kapott felemelő perceket.

László Jenő Csaba