A hét témája

Hogy mind a három egyházkerületnek, illetőleg – ha így jobban tetszik – az egyházvezetésnek fontos a Szélrózsa és az ifjúsági munka, annak kézzelfogható jele volt, hogy a szolnoki találkozón szinte mindvégig jelen voltak egyházunk püspökei, sőt az év elején nyugalomba vonult elnök-püspök is. Így mindenkinek lehetősége nyílt arra, hogy akár négyszemközt kérdezze őket, csütörtökön pedig az egyházkerületek lelkészi vezetői nyilvános fórumbeszélgetés keretében gondolkodtak együtt a jelenlévőkkel arról, hogy milyennek kellene lennie egyházunknak.

A kissé nehézkesen indultó beszélgetés elején a részt vevő fiatalok egy inkább teológiai jellegű kérdésre keresték a választ, nevezetesen arra, hogy mitől jó egy igehirdetés.

Az ifjabb generáció tagjai ezután Gáncs Péterrel együtt töprengtek a püspök által feltett kérdésen: „Van-e élet a Szélrózsa után?”

A találkozó utóéletéről folytatott polémia során a fiatalok elsősorban a világháló kínálta lehetőségeket hangsúlyozták, de nem maradtak meg a virtuális világban, elmélkedtek a „való életről”, a gyülekezetben végzendő – hagyományos értelemben vett – ifjúsági munkáról is. Ezzel kapcsolatban az egyik felszólaló hangsúlyozta: ez nem csupán a lelkész feladata kellene, hogy legyen. „Munkatársak kerestetnek” – rezonált erre összegzésében dr. Fabiny Tamás püspök.

„A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetője, Ittzés János – aki a fórum kezdetén arról beszélt, hogy egyházunk szórványhelyzetben van, ezért sokkal intenzívebben kellene gondolni a kisközösségekben élőkre – a beszélgetés végeztével arról szólt, hogy bár a felmerült javaslatok között számos olyan akadt, amelyet jó lenne megvalósítani, ám mindenkor reálisan kell felmérni, hogy mire van elegendő ember, pénz és energia.

Gazdag Zsuzsanna