A hét témája
Az ember "énje"
Ez az enyém. Nekem is. Akarok. Nem adom. Én is kérek.
Vegyél föl a nyakadba! Megmondalak az apukámnak! Az enyém sokkal szebb, „beeebeee”! Nem tudom. Most nem akarom. Mikor mehetek játszani? Félek a sötétben. Én Istenem, jó Istenem… Jelen. Otthon hagytam a tornacuccomat. De hiszen én készültem! Engem senki sem ért meg. Hagyjatok már engem békén! Átmentem. Megbuktam. Javítottam. Nekem tetszik. Ez vagyok én. Hogy áll nekem? Engem bámul. Akarsz velem járni? Boldog vagyok. Gondolj rám! Beiratkoztam. Elvégeztem. Megkaptam. Gratuláltak nekem. Sikerül elhelyezkednem. Értem, rendben. Most nem érek rá. Köszönöm, jól vagyok. Szeretsz engem? Én is. Holtomiglan. Üdvözlöm. Miben segíthetek? Szabadnapos vagyok. Kicsit keveslem. Mobilon mindig elérhető vagyok. Nem megmondtam? Ne hozzon ki a sodromból! Hadd mutassam be a családomat! Jó éjt, kicsim! Egy szót sem akarok hallani többet! Fogadj szót nekem! Bújj ide mellém! A magam részéről végeztem. Én ezt nem tudtam. Az idegeimre mész, drágám. Véleményem szerint. Sajnálom, nem tehetek róla. Jaj, Istenem, segíts! Én is egyetértek. Nincs semmi bajom. Csalódtam benned. Íme, az önéletrajzom. Sikerült, megkaptam. Én döntök. Majd én megcsinálom. Kicsit kimerültem. Felelősségem teljes tudatában kijelentem. Szerencsém volt. Nem baj, megoldom. Nekem tökmindegy. Büszke vagyok rád! Alulírott azzal a kéréssel fordulok… Nekem ez jár. Tudomásul vettem. Miért pont én? Azt hittem, megúszom. Istenem, mi lesz most velem? Én csak azt akartam mondani… Bezzeg az én időmben! Remélem, még van időm. Nekem már mindegy. Nem nagyon járok sehová. Fáj a lábam. A végakaratom. Hol vagyok? Elmegyek. Köszönöm. Végem.
Varga Gyöngyi