Élő víz

Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Szentháromság ünnepe után a 7. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen háza népének örömünnepéről, az együttes kenyértörésről és -evésről, menyegzői vacsoráról tudósítanak. Megigazító igéjével így hív Isten minden embert hit által örök életre, mert „az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója” (Zsolt 24,1; LK). A páska ünnepe előtt Jézus megvendégelte az őt követő ötezer férfit és hozzátartozóikat: „…vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.” (Jn 6,11) De ő nem akart „kenyérkirály” lenni! Az első keresztény gyülekezetben az apostolok által is sok jel történt, „és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent” (ApCsel 2,46–47). Az eklézsiának, Isten újszövetségi háza népének az ismertetőjegyei: az apostoli tanítás, az anyagi közösségvállalás, az úrvacsora és az imádság közös gyakorlása. Mindennek egyik ószövetségi előképe Ezékiás „kísérlete” a páskaünnep megtartására. Eltávolították az összes tömjénező oltárt, majd levágták a páskabárányt, s Júda királya imádkozott értük. „Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel (…) dicsőítve őseik Istenét, az Urat.” (2Krón 30,21–22) Isten hívása – „…minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!” (Mt 22,4) – minden embernek szól, hogy hit és megtérés által ne csak elhívottak, hanem menyegzői ruhás választottak is lehessenek Fia menyegzőjén. Ezt a boldog jövendőt ígéri választott ószövetségi népének a Seregek Ura: „És bár átkozottak voltatok a népek között, Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek!” (Zak 8,13) Az úrvacsora – „az áldás pohara, amelyet megáldunk” és „a kenyér, amelyet megtörünk” (1Kor 10,16) – Krisztussal és egymással való közösséget teremt Isten háza népe között. „Ahol azt látod, hogy a szentségeket helyesen szolgáltatják ki, biztosan tudhatod, hogy Isten népe van ott. Mert ahogy az ige jelzi az egyházat, ugyanúgy a keresztség és az úrvacsora is.” (Luther) Nagycsütörtök este az utolsó páskavacsorát (lásd Lk 22,14–18) közvetlenül követte az első úrvacsora (lásd Lk 22,19–20). De „mi az oltáriszentség? Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi, keresztyének együk és igyuk.” (Kis káté) Heti igénk kijelentése a Bárány menyegzőjén jut teljességre, ahol Jézus gyülekezetének tagjai Isten népének teljes jogú polgáraivá lesznek, s így imádhatják őt: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!” De már itt: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” (lásd Jel 19,4–9) Választottként e földön is „zengd, lelkem, Krisztus szent nevét, / És örömének dicséretét” (EÉ 591)!

Garai András