Kultúrkörök

„Elkéstetek, elkéstetek vele” – Reményik Sándor 1936-ban íródott, „a protestáns theológusokhoz” szóló keserű sorai jutnak eszünkbe, amikor kezünkbe vesszük Vajta Vilmos A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben című, eredetileg német nyelven 1987-ben kiadott könyvének idén megjelent magyar fordítását.

Tizenkilenc év telt el a könyv eredeti megjelenése, tizenhét a hazai egyházvezetés által a kötet kiadására tett ígéret óta (lásd Koinonia, 2005. december, 40. oldal). Akik a kötet keletkezésekor születtek, ma már teológushallgatók. Ha ez a könyv 1990-ben olvasható lett volna magyarul, ha kötelező olvasmányként tanították és vitatták volna a teológián, ha nem kerülgettük volna tudatosan ezt a témát két évtizeden keresztül, ha vezetőink nem mondják, hogy addig nem szabad a kérdéshez nyúlni, amíg annak egykori képviselői még közöttünk élnek, ha e tapintatnak vélt szellemi tunyaságból nem odáztuk volna el teológiai konferenciák szervezését, ha… Bizony sok minden másképpen nézne ma ki egyházunkban, ha idejében mertünk volna őszintén és becsületesen szembenézni saját közelmúltunkkal! Pedig sok kérő, sürgető hang hangzott el, nyugtatgatás és ígéret is volt elég, a teológiai tisztázás azonban rendre elmaradt. 2005 szeptemberében egy konferencia résztvevői izgatottan várták a beharangozott kiadványt, ám csalódással kellett tudomásul venniük, hogy hiába… Most, majdnem egy évvel a tervezett premier után a Luther Kiadó végre – ízléses kivitelben – megjelentette a könyvet.

Tapasztaljuk, hogy ha időben távolabb kerülünk egy kortól, akkor könynyen muzeális értékké válhat a problémája. Ma első pillantásra talán már nem érezzük e mű teológiai erejét úgy, mint például Ittzés Gábor, aki közvetlenül a német kiadás megjelenése után a Keresztyén Igazság 1989/3. számában A kritikai szolidaritás példája címmel kiváló írásban méltatta azt. Mondhatnánk, hogy ma csupán a hazai teológiatörténet egy fejezetéről szól ez a könyv, és a 21. század eleji Magyarországon minket más kérdések foglalkoztatnak. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Elgondolkoztató azoknak a hangoknak az igazsága, amelyek szerint mai egyházi gondolkodásunk is Káldy Zoltánnak és az ő nevével összeforrt diakóniai teológiának a „köpönyegéből” bújt ki, s nehéz kitérni olyan elemzések elől, amelyek a mai hittankönyvek és igehirdetési előkészítők kapcsán a „közöttünk élő diakóniai teológiáról” beszélnek. Vajta Vilmos könyvét azért kell elolvasnunk és alaposan tanulmányoznunk, mert nemcsak a tegnapról, hanem a máról is szól.

A könyv két részből áll. Az első (igazán izgalmas) rész a diakóniai teológiát mutatja be, a mű rövidebb, második fele arról a hivatalos „dialógusról” szól, amely Magyarországon a nyolcvanas években a teológusok és a marxisták között folyt. Vajta teológiai szempontból elemzi ezt a párbeszédet, amely szükségszerűen átmeneti jelenség maradt, s ezért nem volt olyan jelentős egyházunkban, mint a hatását ma is éreztető diakóniai teológia.

Vajta Vilmos könyvének értéke, hogy árnyaltan és teológiai sokoldalúsággal (exegetikai, rendszeres teológiai és történeti alapon) közelíti meg a diakóniai teológia kérdését. Rámutat eredetére, a reformátusok szolgáló egyház teológiájával való rokonságára. Káldy Zoltán a diakóniai teológiáról mint az „ötödik egyházi útról” beszélt, amely szerinte a hierokrácia, a konformizmus, a gettósodás és az oppozíció „tévútjaival” szemben a megtalált „helyes” út. Vajta teológiai eleganciával kérdéseket intéz a diakóniai teológiához. A szellemes kérdések a diakóniai teológia totális, ideológiai jellegéről szóló leleplező bírálattá válnak, s nyilvánvalóvá lesz: ez a teológia a hívő ember lelkiismeretét akarta felszabadítani arra, hogy a marxizmusra épülő szocialista társadalom aktív igenlője és építője legyen.

Vajta elemzésében kiderül a diakóniai teológia dogmatikai deficitje: megbillen a hitnek és a cselekedeteknek a reformátoraink által felismert, egymáshoz való alárendelt viszonya, s a hangsúly a cselekedetekre, mások szolgálatára tevődik át. Krisztus példaként való egyoldalú hangsúlyozása sajnálatosan etikai sínre állította át a teológiai gondolkodást. Krisztus áldozata, a megváltás, a hit általi megigazulás ennek következtében elhalványult. E teológia rombolása és torzító hatása a mai modern, a biblikus-reformátori hagyományt könnyedén feladó revizionista irányzatokban is kitapintható.

Gazdag Zsuzsanna értékes szolgálatot végzett a könyv lefordításával. Lektor neve nincs feltüntetve. Kívánatos lett volna egy mai bevezető vagy utószó ennyi év után. A kiadáson a sietség nyomai érezhetők, mert a szövegben sajnos maradtak értelemzavaró hibák. A megkésett törlesztés több odafigyelést érdemelt volna. Mindazonáltal minden hiányosságával együtt örüljünk neki, és még megkésve is okuljunk belőle!

Vajta Vilmos: A diakóniai teológia a magyar társadalmi rendszerben. Fordította Gazdag Zsuzsanna. Luther Kiadó, Budapest, 2006. Ára 650 Ft. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható.

Dr. Fabiny Tibor (ifj.)