A hét témája

Az idén tavasszal egy három estéből álló sorozatot tartottunk gyülekezetünkben abból a célból, hogy jobban megismerjük azokat a nemzetiségi irányzatokat, amelyek többé-kevésbé még ma is elevenen élnek egyházunkban. A kelenföldi gyülekezet jellegzetes fővárosi gyülekezet. Vannak családok, úgynevezett „őskelenföldiek”, akik a gyülekezet megalakulása óta tagjai a közösségnek. De éppen a főváros vonzásából kifolyólag sokan vannak, akik vidéki gyülekezetekből jöttek és csatlakoztak a kelenföldi közösséghez, magukkal hozva az otthoni szokásokat, hangulatot. Éppen ezért gyakran hangoznak el olyan kezdetű mondatok az alkalmainkon, hogy „otthon pedig az volt a szokás…” Ez persze okozhatna feszültséget is, hiszen nem mindenki számára elevenít fel meghitt otthoni hangulatot például az énekelt liturgia. Gyülekezetünkben mégis arra törekszünk, hogy különbözőségeink, eltérő gyökereink a közösség gazdagodását szolgálják.

Szeretetvendégségeinkkel elsősorban az volt a célunk, hogy jobban megismerjük egymást – és természetesen saját gyökereinket, hagyományainkat. A háromestés sorozatban a német, a magyar és a szlovák nemzetiségi- kegyességi irányzatot mutattuk be. Mindhárom alkalom dr. Korányi Andrásnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke adjunktusának a rövid történeti bevezetőjével kezdődött, amelyben az adott nemzetiség egyházi és társadalmi életben betöltött szerepéről szólt. Majd Harmati Béla László és dr. Krähling János művészettörténészek beszéltek arról, hogy milyen hatással voltak a különböző nemzetiségek az evangélikus templomépítészetre, mit hoztak magukkal több száz kilométerről, mit honosítottak meg hazánkban. Arra a kérdésre kerestük többek között a választ, hogy van-e jellegzetes ismertetőjegye például egy szlovák vagy egy német gyülekezet templomának.

Az esték harmadik részében vendég lelkészek segítségével ismerhettük meg az adott nemzetiség kegyességi életét. Krähling Dániel bonyhádi, Kovács Imre kemenesmagasi-kemenesmihályfai és Kutyej Pál Albert békéscsaba- erzsébethelyi lelkész életközeli beszámolói sok gyülekezeti tagunkban elevenítették fel az otthoni közösségek szokásait. Számomra házigazdaként külön élmény volt, hogy az esték előrehaladtával a gyülekezeti tagok egyre gyakrabban idézték fel a talán korábban elfelejtettnek vélt német és szlovák kifejezéseket.

A következőkben egy kis ízelítőt szeretnénk adni az esték hangulatából.

Joób Máté