Keresztutak

A hosszú évek, sőt évtizedek óta válságövezetként nyilvántartott Közel-Keleten egy hónapja még forrongóbb a helyzet. Ezúttal az Izrael és Libanon közötti határ mentén éleződött ki a konfliktus. A harcokban eddig több százan vesztették életüket. Fischl Vilmos külügyi szakértővel – aki nem mellesleg evangélikus lelkész – augusztus 4-én beszélgettünk a közel-keleti kérdésről.

„A harcok nem Izrael és Libanon, hanem Izrael és a Hezbollah között folynak” – szögezi le rögtön a beszélgetés elején Fischl Vilmos, majd röviden ismerteti mindazt, amit a Hezbollah muszlim síita szervezetről tudni kell. „A Hezbollah három szárnyból áll. Politikai pártjának huszonnégy képviselője van a libanoni parlamentben és két minisztere a kormányban. Ez már önmagában is jelzi a párt támogatottságának nagyságát; a lakosság több mint egynegyede tartozik az irányzat követői közé. Jótékonysági szervezete étkezéseket biztosít a mecsetek körül, ösztöndíjakat oszt, házakat renovál, rendelőintézeteket üzemeltet, katonai szárnya pedig milíciát, vagyis hadsereget tart fenn. A szóban forgó harcokat ez a katonai szárny kezdeményezte.”

A Hezbollah július 12-én indított támadást az izraeli határsáv ellen, és foglyul ejtett két izraeli katonát. Az akció hátterében meghúzódó okokról a szakértő így beszél: „A Hezbollahot két megfontolás vezette. Egyrészt a Hamász palesztin kormánypártra nehezedő izraeli nyomáson akart könnyíteni, hiszen így Izrael nem tud(ott) teljes erejével a Gázai övezetre koncentrálni. Másrészt Libanon és Izrael között – német közvetítéssel – 2004-ben már lezajlott egy fogolycsere. A libanoniak akkor három izraeli katona holttestét adták ki, illetve egy izraeli üzletembert szabadon engedtek, cserébe Izrael ötszáz palesztint és libanonit engedett el. A két izraeli katona tehát a Hezbollah szemében cserealap volt; a szervezet egyértelműen fogolycserére számított. Izrael azonban azt mondta, hogy bármennyire is fontos neki a két túszul ejtett katona, ezúttal nem hajlandó háborús bűnösöket kiadni.”

Arra a kérdésre, hogy milyen magasabb érdek állhat az izraeli döntés mögött, a következőképpen válaszol Fischl Vilmos: Izrael kérése az, hogy Libanonban mindenhol Libanon állam gyakorolja az ellenőrzést. Ez a kívánság egyébként már az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) a 2004 szeptemberében meghozott 1559-es számú határozatában is megfogalmazódik…

A dokumentum három dolgot írt elő. Egyrészt azt, hogy a szír csapatokat ki kell vonni Libanonból; ez másfél évvel ezelőtt meg is történt. Másrészt Libanon teljes szuverenitását hangsúlyozta, vagyis azt, hogy az ország teljes területén, így a déli határterületeken is a libanoni államnak kell gyakorolnia a hatalmat. A Libanon és Izrael között húzódó húsz kilométeres határsávban azonban azóta is a Hezbollah csapatai állomásoznak. A ENSZ BT fent említett határozatának harmadik pontja arra vonatkozott, hogy Libanonnak le kell fegyvereznie a különböző milíciákat. Ez egy kivételével meg is valósult; egyedül a Hezbollah seregét nem tudta leszerelni.

„Ez egy nagyon érzékeny belpolitikai kérdés, melyet a libanoni kormánynak, amelyben ugyebár a Hezbollahnak két minisztere is van, mindeddig nem sikerült megoldania” – teszi hozzá a szakértő. „Most azonban akkora nyomás nehezedik rá, hogy előbb-utóbb talán erre is sor kerül.”

Azt, hogy ez mégis mikorra várható, nem lehet tudni. Az azonban biztos, hogy az irányítás most Izrael kezében van. „A két harcban álló fél közül egyértelműen Izrael katonai felszereltsége a magasabb színvonalú” – emlékeztet Fischl Vilmos. „Ameddig akar, ki tud tartani. A Hezbollah viszont, amely nem számított háborúra, kicsit megroppant. Valószínűleg Izrael, amennyire csak tudja, meggyengíti a Hezbollahot, megsemmisíti a támaszpontjait, majd pedig – a jelek szerint – az ENSZ ellenőrzése alá kerül a terület.”

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem működik a diplomácia, és hogy a nemzetközi szervezeteknek miért nincs nagyobb befolyásuk az eseményekre – akár a megelőzésükre is. Válaszul Fischl Vilmos az iraki háborút hozza fel példának, amelyet az ENSZ BT egyértelműen ellenzett, de megakadályozni nem tudott. Mint mondja, az érdekeknek – különösen a nagyhatalmak érdekeinek – sokkal nagyobb szerepük van a dolgok alakulásában. „Ha jobban belegondolunk, sem az Izrael mögött álló Egyesült Államoknak, sem pedig a Hezbollahot támogató Oroszországnak nem érdeke a harcok befejeződése. A fegyverek eladásából mindkét ország busás hasznot hajt.” (Itt jegyzi meg, hogy míg az ENSZ BT határozata lapján Libanonban nem lehetnek milíciák, addig Izraelben mindenkinek van fegyvere…)

És ezek a fegyverek még jó néhány emberéletet követelnek majd. Az ártatlan civilek halála pedig tovább ronthatja a helyzetet. „Az arab országok sok mindenben nem értenek egyet, amikor viszont arról van szó, hogy Amerika vagy Izrael ellenség, akkor tökéletes közöttük az összhang. Ugyanígy a muszlimok két nagy csoportja, a síiták és a szunniták is sok kérdésben eltérő állásponton vannak, az ártatlan civil áldozatok miatt azonban Libanonban a nem síiták között is megnőhet a Hezbollah támogatottsága.”

Ez pedig egyáltalán nem könnyíti majd meg a Hezbollah leszerelésére irányuló törekvések megvalósulását. Libanon egyébként abból a szempontból alapvetően különbözik a többi arab országtól, hogy parlamenti képviselőinek ötven-ötven százaléka muszlim, illetve keresztény. Az ország politikai berendezkedése is „különleges”. A konfesszionális demokrácia egyházi szempontból azt jelenti, hogy a vallási vezetőknek politikai kérdésekben is véleményt kell nyilvánítaniuk. Ők – akárcsak az izraeli vallási vezetők – természetesen elítélik a harcokat, és a béke mellett foglalnak állást.

Hogy ennek milyen szerepe lehet egy alapvetően politikai konfliktus megoldásában? „Igenis hatással lehet az eseményekre, különösen Libanonban, ahol a vallási vezetők egyhangúlag kérték a Hezbollah leszerelését a kormánytól. Ilyen egységes fellépés tíz éve nem volt tapasztalható a részükről.”

Vitális Judit