Cantate

Ismerjük meg énekeinket! 7.

Folytatjuk énekeskönyvünk fontos énekcsoportjainak bemutatását. Ezen a héten a harmincéves háború korának német koráljait bemutató cikk második részét olvashatják.

„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert õ munkálkodik…” (Zsolt 37,5) A háború énekszerzõi – akár teológusok, akár jogászok, hiszen ilyenek is voltak közöttük – naponként fordultak az Úrhoz. Hozzá fohászkodtak, hogy enyhüljenek a háború elviselhetetlen terhei, amelyek mindenkit sújtottak, és neki adtak hálát azért, hogy megmenekülhettek az ilyenkor válogatás nélkül arató haláltól.

Az úrvacsora vételére hívogat bennünket csodálattal és hálával, bûnbánattal és békevággyal, kegyelemmel és üdvösségkéréssel, megújulással Johann Franck éneke: Készítsd magad, kedves lélek (EÉ 308). Bár rajta kívül kilenc másik éneket találunk énekeskönyvünk úrvacsorai fejezetében, mégis ezt énekeljük leggyakrabban az istentiszteleteken, s ez készít fel bennünket, hogy felemelhessük szívünket az Úrhoz. Az ének költõje jogásznak tanult; korán elhunyt édesapja nyomdokaiba lépett, sõt polgármester lett belõle. Feladatai azonban nem gátolták a költészet mûvelésében. Franck száztíz vallásos éneket írt, s ezt vallotta: „A költészet táplálója a kegyességnek, hírnöke a halhatatlanságnak, tanítója az örömnek, elûzõje a bánatnak s elõíze a mennyei dicsõségnek.” Az ének dallamát Johann Crüger, az evangélikus gyülekezeti ének reformáció óta legjelentõsebb dallamszerzõje írta, aki ugyanazon a vidéken született és járt iskolába, mint Franck.

Ugyanennek a szerzõpárosnak a munkája a Jézus-énekeink sorát nyitó Jézus, boldogságom (EÉ 357; Jesu, meine Freude). Nálunk az eredeti költemény hat strófájából négy található meg. A dallam gyökere egy, a maga korában igen népszerû világi dal: a Flora, meine Freude. Johann Sebastian Bach széles körben elterjedt, temetésre írott motettájában dolgozta fel ezt az éneket, a korál versszakai közé a Római levél szakaszait illesztve.

Egy kevéssé ismert költõ, Georg Neumark munkája a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) szövege és dallama. Elsõ helyen áll énekeskönyvünk Bizalom Istenben címû fejezetében – s családomén kívül valószínûleg még sokak szívében is – vigasztalást, bizodalmat és erõt adva mindannyiunknak. Bár énekszerzõnket gimnáziumi évei alatt a költészet és a zene érintette meg, mégis – mint megannyi kortársa – jogot kezdett tanulni. Nehéz évek következtek, sok nélkülözéssel, reménytelenségben; õ azonban esténként imádsággal az Úr felé fordult, tõle kért segítséget, s imádsága meghallgatásra talált. „A gyors és valósággal az égbõl hullott szerencse oly boldoggá tett, hogy még aznap megírtam az én jó Istenem dicséretére az utóbb széles körben ismertté lett éneket.” Megpróbáltatások késõbb is érték, de többé nem veszítette el bátorságát és reménységét.

Lírai hangon szól hozzánk Paul Gerhardt éneke, a Légy csendes szívvel (EÉ 340), habár kemény evangélikus–református hitviták kereszttüzében keletkezett. Hitbéli összekülönbözés miatt a szövegköltõ hatvanegy éves korában kénytelen volt elhagyni berlini lelkészi hivatalát halálosan beteg feleségével és egyetlen élõ, kicsiny gyermekével együtt. Ilyen körülmények között született ez az éneke a Zsolt 37,7 alapján („Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!”). Elõször felesége kezébe adta, azóta pedig sokunk vigasztaló éneke. Az ének dallamának szerzõje Jakob Hintze.

„Szédítõen nagy dolog ez! A költõ énekét százezren olvassák, a mûvész korálját millió ember énekli. Rég elporlad már a költõ szíve, s a komponista melódiáját dúdolgató ajka vigyorgó koponyává torzul, elpusztulnak klaviatúrán mászkáló ujjai, és megõrli a szú az orgonáját is, de énekei évszázadok múlva is zengenek…” (Kapi Béla: Isten hárfása)

A harmincéves háború dallamai és versei azzal a tanúságtétellel töltik be szívünket, hogy ha minden összeomlani látszik is, életünket bizalommal és hálával hagyhatjuk a világot, a történelmet, személyes életünket kezében tartó Úrra.

Abaffy Nóra