Kultúrkörök

Gyönyörû kiállítású, színes borítólapjain a nürnbergi St. Sebald evangélikus székesegyháznak és budavári templomunknak az oltárterét bemutató, több mint kétszáz oldalas, német nyelvû kötet fekszik elõttem az íróasztalomon. Magyarra fordított címe: Erõs vár a mi Istenünk! – A testvérgyülekezetek kapcsolatainak krónikája a St. Sebald és a budapesti budavári gyülekezet között.

Szerzõje egy fiatal, huszonöt éves teológiai hallgató Nürnbergbõl: Holger Manke. Holger még március elején keresett föl azért, hogy megismerhesse bajor–magyar evangélikus testvéregyházi kapcsolataink kezdeteit, és beszámolhasson róluk színes, érdekes és rengeteg képpel teli, most megjelent könyvében.

Kevesen tudják: mai sokoldalú, bajor–magyar testvéregyházi kapcsolataink kezdetei immár több mint húsz évre, az 1983-as jubileumi Luther-emlékévre nyúlnak vissza. Ez az év már a közeledés és a párbeszéd kezdete volt a Nyugat és a szocialista Kelet között itt, Európában. Reformátorunk születésének ötszázadik évfordulójára egy széles körû ökumenikus összefogással létrejött magyar delegációval kerestük föl Türingiában – akkor még a „keleti blokkban” – legelõször Wartburg sziklavárát, Luther német bibliafordításának a színhelyét. Itt rendezték meg a világméretû Luther-emlékünnepet az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és más egyházak részvételével. Utána egy kisebb csoport – Werner Leich püspök vezetésével – a nyugatnémet Nürnberg városába ment át, benne a teljes magyar ökumenikus küldöttséggel. Itt legelõször a magyar ökumenikus delegáció képviseletében május 8-án, vasárnap reggel és délelõtt, két ünnepi emlék-istentisztelet tartására kértek föl a St. Sebald evangélikus székesegyházban. Másnap delegációnk és mintegy száztíz helyi és környékbeli bajor evangélikus lelkész tartott közös teológiai konferenciát az egyház küldetésérõl az átalakuló Európában és a világban. Elsõ konferenciánk „alapító tagjai” között meg kell említenem bajor részrõl E. Bibelriether és Noack lelkészek, L. Markert diakóniai és dr. Ingeborg Böckel gyülekezeti vezetõk, magyar részrõl pedig Fabiny Tibor professzorunk és Hecker Frigyes metodista szuperintendens nevét. Az utóbbiak mindketten elõadók voltak ezen a bajor–magyar találkozáson.

Az 1983-as kezdet után a felejthetetlen 1984-es budapesti VII. evangélikus világgyûlésen folytatódott a testvérkapcsolatok továbbépítése. Jelentõs bajor, benne nürnbergi csoport vett részt a gyûlés munkájában. A következõ évek során fõleg Johannes Hanselmann müncheni bajor püspök építette tovább a két gyülekezet kapcsolatait valóban széles körû bajor–magyar testvéregyházi kapcsolattá. A könyv elõszavában Szebik Imre püspök számol be a következõ évek fejlõdésérõl.

Ami az ifjú szerzõ könyvében engem külön is megragadott, az az volt, hogy a színes, értékes kötet további, nagyobb része a nürnbergi és budavári fiatal gyülekezeti tagok kölcsönös látogatásairól és táborozásairól szól. Számos személyes interjúban szólnak mindkét részrõl a jelen és a jövõ föladatairól a két gyülekezetben. És ez így van jól, hiszen a testvérkapcsolatok majd az õ kezükben és szívükben fejlõdnek tovább!

Befejezésül hadd idézzem ennek a remélhetõleg teljes egészében magyarul is megjelenõ kötetnek a végérõl az ifjú szerzõ magyar nyelvû sorait. „Mindenkit, aki eddig még nem volt Nürnbergben, szívélyesen meghívok, hogy látogasson el Nürnbergbe, keresse föl a Sebald-templomot, és személyesen is megismerkedjen az emberekkel gyülekezetükbõl. Gyülekezetünkért és a minket összekötõ testvérkapcsolatokért is kérjük Isten gazdag áldását! Viszontlátásra Nürnbergben!”

Dr. Nagy Gyula

Regionális hozzárendelés: Budavári Evangélikus Egyházközség