Cantate

Istentisztelet és éneklés 2.

Elkészült a Gyülekezeti liturgikus könyv próbakiadása, amely gyülekezeti tagjainknak ad segítséget, hogy eligazodjanak az új istentiszteleti rendekben, megértsék a liturgia egyes részeinek jelentését és jelentőségét.

Négyezer leütés tíz év munkájáról!? Rovatunk keretei ennyit engednek meg. Az ismert mondás szerint azonban arról nem is érdemes beszélni, ami öt percben nem foglalható össze.

Kis túlzással valóban több mint tíz év alatt alakult ki az Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv anyaga. A megújított istentiszteleti rendek tervezése közben világossá vált, hogy a szokatlan formákat csak úgy lehet ismertté tenni, ha a gyülekezeti tagok maguk előtt látják az új rendet, ha saját könyvükből követhetik: tehát eddigi énekeskönyvünk mellé kiegészítő kötetet kellett készítenünk az új rendekkel és az azokhoz kapcsolódó énekes anyaggal.

Amikor nagyobb lendülettel fogtunk hozzá a munkához, kiderült, mennyiféle igénynek és elvárásnak kell egyszerre megfelelni. Építsen a hagyományainkra, de hozzon újat is. Legyen művészileg igényes, mégis sokak által befogadható. Adjon új lendületet liturgikus éneklésünknek, ugyanakkor hordozza magán evangélikusságunk jellegzetességeit. Megtettük a tőlünk telhetőt: összegyűjtöttük, amit az egyházzene tudósai az utóbbi évtizedekben elénk tártak, és szembesítettük gyülekezeteink gyakorlati szükségleteivel. Így állt össze a majd ötszáz oldalas gyűjtemény. Elkészült a próbakiadás, s a következő hónapokban kérjük a szakértők és az egyházi ének ügyéért felelősséget érző testvéreink jelzéseit arról, hogy mit kellene még javítanunk munkánkon.

A kötet négy nagy részből áll. Az első a vasárnapi istentiszteletek rendjeit közli liturgikus dallamokkal, énekversekkel és egyszerű módon. Ebből a legszélesebb érdeklődésre talán az új „énekversciklusok” számíthatnak. Ezek válthatják fel az EÉ 1–13. rendjeit. Minden ciklus hat énekversből áll, kifejezve azt a törekvést, hogy istentiszteleteink többségét úrvacsorával együtt tartsuk. Az énekverseket mindig összeköti valamiféle stiláris azonosság; találunk közöttük például régi magyar énekekből, német korálokból, genfi zsoltárokból, szlovák gyökerű énekekből összeállított ciklust. Az eddig megszeretett énekversek mellett több új szöveg is megjelenik a válogatásban, amelyek megalkotásakor az eredeti liturgikus szöveg gondolataihoz való mind szorosabb kapcsolódás volt a vezérelvünk.

A második nagyobb egység az alkalmi istentiszteletek (családi, gyónó, ökumenikus istentisztelet, templomi keresztelés és temetés, iskolai alkalmak, áhítatok) rendjeit tartalmazza. Az áhítatformák közé tartozik az utóbbi években sokak által megszeretett zsoltározó istentisztelet reggeli és esti változata, a prima és a vespera is, valamint ezek ünnepkörönként változó tételei.

A harmadik rész jórészt magyar nyelvű gregorián énekekből áll. Evangélikus egyházzenénk legnagyobb hatású felismerése az elmúlt évtizedekben éppen az volt, hogy kimeríthetetlen gazdagságú koráljaink mellett ismét használatba kell vennünk a gregorián zene magyarra fordított kincseit. E gyűjteményben tizennégy gyönyörű himnuszt találunk, melyeket több mint száz zsoltár követ. Féltő szeretettel alakítgattuk a zsoltárok szövegeit, hogy a 21. század emberének imádságai lehessenek, megtartva mégis az ókori zsoltárénekek sajátosságait. A recitált zsoltárok mellett régi magyar zsoltárparafrázisokat és genfi zsoltárokat is találunk. Köztük van például a sokak által hiányolt Örül mi szívünk és Az Úr énnékem őriző pásztorom is.

Az utolsó fejezet harminchárom új éneket tartalmaz, melyek felfrissíthetik gyülekezeteink repertoárját. Figyeltünk arra, hogy az új fordítású német korálok mellett magyar dallamaink száma is gyarapodjék. Közlünk itt zenei indokkal „pihentetett” éneket (Ez esztendőt megáldjad) és egyházpolitikai okból mellőzötteket is (Ordass püspök fordításai). E példatár fogadtatása szempontokat adhat az egykor összeállítandó új énekeskönyv szerkesztőinek is.

Bence Gábor