Egyházunk egy-két hete

A jobaházi gyülekezet múltja hasonló ahhoz a Dunántúlon élő többtucatnyi kis evangélikus közösségéhez, amely mára szórványhelyzetbe került. Az egykor épült felekezeti elemi iskolák vasárnaponként az imaház szerepét töltik be. Jobaházán egy ilyen épületben ünnepelték a helybéli evangélikusok hajlékuk megújulását szeptember 10-én, vasárnap délután.

A Farádhoz tartozó kis, hatszáz lelkes településen élő evangélikusok közel két évtizeddel ezelőtt döntöttek úgy, hogy a temető mellett álló haranglábon lévő két harangjukat az imaházukhoz épített toronyban helyezik el. Ezzel az elhatározásukkal régi iskolájukat, pontosabban imaházukat templommá léptették elő. Nemrégiben a gyülekezet eladta a településen álló lakóházát. Az érte kapott összegből felújították a templomot, valamint új padokat vásároltak, és a közeljövőben a gázfűtést is be szeretnék vezetni.

A hálaadó ünnepi istentisztelet igehirdetői szolgálatára Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét kérték fel, aki Lk 10,37 alapján tartott prédikációjában elmondta, hogy a maroknyi jobaházi gyülekezet méltó helyet teremtett Isten igéjének a hirdetéséhez. „De csupán a komfortérzet miatt még nem vagyunk otthon a templomban. Csak akkor leszünk, ha benne Jézus köré telepedünk, és a napi sok apró kérdésünk egy kérdéssé összpontosul: vajon kire hallgatunk a világ zajában? Kérdezzétek a Mestert, hallgassátok itt az igét, hogy legyen mit megtartanotok!” – zárta igehirdetését a püspök.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen és a liturgiában részt vett Gombor Krisztián farádi beosztott lelkész. A közgyűlésen felszólalt Szűcs Kálmán nyugalmazott lelkész, aki a felújítás menete alatt még pásztorolta a jobaházi evangélikusokat, valamint köszöntőt mondott Szabó György egyházkerületi felügyelő és Gabnai Sándor esperes is.

M. Gy.