Kultúrkörök

A nő „teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik” – jelentette ki akadémiai székfoglalójában 1864-ben Madách Imre. Ez az – akkoriban meglehetősen elterjedt – vélekedés indította Veres Pálnét (1815–1895) arra, hogy a „gyengébb nem” segítségére siessen. Felhívására a fővárosban 1868-ban megalakult az Országos Nőképző Egyesület, amely már abban az évben négy évfolyamos iskolát – a későbbi Veres Pálné Gimnáziumot – szervezett leányok számára. A nők oktatása érdekében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként már 1905-ben utcát neveztek el az első női „oktatáspolitikusról”, mostantól pedig a galgagyörki művelődési ház is az evangélikus Veres Pálné nevét viseli.

A múlt szombati, családias hangulatú névadó ünnepségen jelen volt a kelenföldi evangélikus gyülekezet tagja, Csernovics Gáborné is, akinek néhai férje Veres Pálné ükunokája volt.

A helyi önkormányzatot kormányrendelet kötelezte arra, hogy nevet adjon művelődési házának – árulta el ünnepi köszöntőjében Matejcsok János polgármester, hozzátéve, hogy kezdettől fogva olyasvalakit kerestek névadónak, akire az utódok joggal felnézhetnek. Nyilas Mária művelődésiház-vezető javaslatára esett a választás Veres Pálnéra, aki nagyapja révén ezer szállal kötődött a községhez. Erről árulkodik Kertész Erzsébet írónő Zöldfa utca 38. című történelmi regénye is, amelynek jelentős része Galgagyörkről szól.

„Sturmann Márton tógyörki kastélya boltíves tornácán ült, hosszú szárú pipájából füstkarikákat eregetett…” – áll a könyv első oldalán. Az említett nagybirtokos, az evangélikus egyház felügyelője, császári és királyi tanácsos felesége halála után költözött a településre. Veje, majd lánya elhunytát követően, 1831-től kezdve ő viselte gondját három leányunokájának, Beniczky Máriának, Herminnek (a későbbi Veres Pálnénak) és Lottinak. 1844-ben távozott az élők sorából, a galgagyörki evangélikus templom alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. (Az evangélikus istenháza a Galga patak két partján elterülő magyar–szlovák falu meghatározó épülete, valószínűleg a 18. század elején épült. A gyülekezetnek szórványaival együtt ma közel nyolcszáz bejegyzett tagja van.)

A községben idővel az egykori Sturmann-, ma Tahy-kastélyban kapott helyet a polgármesteri hivatal, valamint a – mostantól Veres Pálné nevét viselő – művelődési ház.

A névadó ünnepség – amelyet a népviseletbe öltözött helyi hagyományőrző népdalkör fellépése tett még színesebbé – a Galgagyörki fotográfiák című, magyar–szlovák kétnyelvű helytörténeti kiadvány bemutatásával és a hozzá kapcsolódó tárlat megnyitásával zárult.

G. Zs.

Regionális hozzárendelés: Galgagyörki Evangélikus Egyházközség