Élő víz

Milyen szép idén ez a szőlő! Friss levelei közül sok fürt kandikált ki – hozzáértéssel metszették. Ez a legkorábban termő fajta. Minden évben lessük az érését. Pedig már milyen öreg! Lehet, hogy a legöregebb a kertben, hiszen nem is a sorból, hanem az út közepéről nyúlik fel göcsörtös tőkéje. Érdekes formája van. A nagy, erős tőkéből egy vastag, hajlott ág újra földet ér, és látszólag erősen belegyökerezik a talajba, oda, ahol szépen sorakozik a többi tőke.

S a történet most kezdődik. „Olyan csúnya itt ez az ág, és teljesen felesleges is, hiszen már másik gyökeret is eresztett a szőlő, ki lehetne vágni, hogy ne legyen útjában az embernek.” S a szót tett követte. Éles fűrész állt munkába, s az öreg tőke teljesen el volt vágva a szép, ígéretes lugastól. Valóban, erre már nem volt szükség.

Pár nap múlva azonban fonnyadni kezdtek a levelek, aszalódni a szőlőszemek, leszáradt az egész lugas. A nagy meleg okozta? A vízhiány? Dehogy! Hiszen a többi tőke vidáman növelte szőlőszemeit, harsogón zöldelltek leveleik, kacskaringózva nyúltak felfelé indáik. „Elvágtuk a gyökeret!” „Nem lehet ez az oka, hiszen ott a másik gyökér, s milyen erősen kapaszkodik a talajba!” Mégsem elég. Egy ígéretes, gyümölcstermő életnek vége.

„Én vagyok a szőlőtő…” – jut eszünkbe rögtön Jézus példája. Tőke nélkül nincs élete a szőlővesszőnek, nem teremhet gyümölcsöt se. És ha ő a szőlőtő, és mi vagyunk a szőlővesszők, hogyan kerül a képbe egy tőkének látszó harmadik? Valaki vagy valami, aki vagy ami úgy viselkedik, mintha tőke volna. Bizony, ez sokszor előfordul.

Gyülekezetünk lelkésze szeretetre méltó, kedves ember. Úgy érezzük, Isten szaváról beszél, őt képviseli. Maga is Jézusból táplálkozik, rá alapozza az életét. De ha én azt gondolom, hogy ő elég nekem, ha Jézus csak annyira kell, amennyit ő ad tovább belőle, elsorvadhat a hitem.

Van több olyan megnyerő, kedves bemondó a rádióban, tévében, akiről érezzük: Isten igéje és törvénye szerint ítéli meg a dolgokat. Irányítson engem ő Jézus Krisztus helyett! Ha elvágjuk magunkat az igazi Szőlőtő, Jézus életet adó gyökereitől, hitünk egyre gyengébb lesz, ítélőképességünk megbízhatatlanná válik – elhervadunk.

S hány olyan eszme, tanítás kereng közöttünk, melynek vezetői azt hirdetik, hogy ők tulajdonképpen Jézust tekintik a forrásnak, az alapnak, az életet adó tőkének! Szomorú, hogy sokakat megtéveszthetnek a Jézusra hivatkozó tévtanítások, jóslások, gyógyítások… Akik beléjük kapaszkodnak, egyszerre elveszítik az igazi forrás erőt adó áramlását, s csupán száraz, apróra aszott gyümölcsök lógnak szőlővesszőéletükön.

És mi a történet vége? Az ásó és a balta még nem állt munkába! Az öreg szőlőtő egyelőre szárazon és csonkán barnállik a kerti út közepén. Reménykedjünk, hogy a tavasz új hajtást indít rajta, és elkezdődhet egy új szőlővesszőélet. Lehet, hogy évek telnek bele, de új termést hozhatnak az új ágak.

De az már nem te leszel, testvér! Jézus Krisztus tud új hívő, gyümölcstermő életet növelni, de te már csak arra leszel jó, hogy kivágass, és tűzbe vettess! Nem, ne ez legyen! „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” – mondja Jézus (Jn 15,5).

Bencze Imréné