e-világ

A cigarettahiány miatt az aranyeső leveléből sodortak maguknak füstölnivalót a dohányosok a második világháború idején, így csökkentvén nikotinéhségüket. Napjainkban e növény ismét a figyelem középpontjába került. Egy magazin híradása szerint amerikai tudósok az aranyesőbokor kivonatához hasonló szintetikus szert készítettek. Hatóanyaga, a varenicline az agyban fejti ki a hatását, ahol a dohányzás iránti vágy születik. Egy tesztcsoport tagjainak negyvenegy százaléka egy hónap elteltével már nem dohányzott (a kísérletben részt vevők négy héten keresztül naponta kétszer egy milligramm varenicline-t kaptak).

Magyarországon még nem ehhez a régi-új „csodaszerhez” folyamodnak a leszokni kívánók; nálunk tablettákat, tapaszokat vagy elektromos kezelést alkalmaznak azért, hogy megszabaduljanak káros szenvedélyüktől. A leghatásosabb „leszokási stratégia” sokak szerint az, ha valaki eleve el sem kezd dohányozni. Mégis, ha már megtette, sőt a dohányzás az idő múltával esetleg olyannyira terhessé vált a számára, hogy szeretné elhagyni, akkor első lépésként igazán akarnia kell abbahagyni a füstölgést. Ám nem mindig elegendő az elhatározás, sokan és sokszor visszaesnek. Akárhogy is próbálkoznak, nem tudják megállni, hogy egy idő után ne vegyenek újra cigarettát a kezükbe.

Vajon hogy lehetséges az, hogy egy (káros) szenvedély le tud győzni bennünket? Miért erősebb oly sokszor egy-egy szál cigaretta, mint maga az ember? Nem tudom a választ. Az már mindenesetre jó, ha valaki legalább próbálkozik, védve ezzel önmaga és mások egészségét is.

Azonban nem csak káros szenvedélyeink „kötözhetnek meg” bennünket. Számtalanszor teszünk fogadalmakat akkor is, amikor a bűneinkről van szó. Eldöntjük, hogy mostantól kezdve valóban igaz és tiszta életet kívánunk élni. Az emberi igyekezet azonban korántsem elegendő, ebben a harcban mindenki vesztésre áll. Pál apostol a rómabeliekhez írt levelében így fogalmazta meg ezt: „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni.” (7,18–21)

Fel kellene tehát adnunk az eleve reménytelennek tűnő küzdelmet? Nem, hiszen a bűn, a rossz elleni harcban, a jóra való törekvésben sem vagyunk egyedül, magunkra hagyottan. Krisztus mellettünk áll. Akkor is, ha vétkeink után hozzá menekülünk, és akkor is, ha „triviális dolgokról” határozunk, például ha úgy döntünk, hogy holnaptól inkább már nem füstölögnénk többet.

– gazdag –