Keresztény szemmel
„Higgy úgy, hogy az unokád is tudjon hinni…!”
Beszélgetés a fenntartható hitről és a fenntartható egyházról
A Miskolci Protestáns Szabadegyetem alkalmainak célja: megélni valamit – az előadók, illetve a beszélgetésvezetők személyének segítségével – protestáns mivoltunk adta élethivatásunkból. A fenntarthatóság – alapvetően a közgazdaságtanból ismert – fogalmát a szervezők olyan olvasataiban igyekszünk megjeleníteni, ahogyan eddig nem feltétlenül kerülhetett elénk. Az aktív felelősségvállalással kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekre keressük a válaszokat.
A tavalyi tanévben három előadásban – egyfajta bevezetésként – a fenntartható gazdaság és gazdálkodás, később a fenntartható (önfenntartó) társadalom, majd a fenntartható (nemzeti) kultúra kérdéseivel foglalkoztunk. A sorozat egyik legfontosabb láncszeme lett az idei szemeszter első, szeptember végi előadása, amelyen – a tapasztalati tények révén megismerhető környezeti rendszerek problémái után – más síkon kutattunk tovább. Kérdéseink a következők voltak: beszélhetünk-e fenntartható hitről, illetve mitől és hogyan válik fenntarthatóvá az egyház? A válaszkeresésben ezúttal két, e kérdéseket a gyakorlatban megélő „szakmai csúcsvezető” – mindkettő teológiai professzor –, dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke volt segítségünkre.
„Hitem pedig, mint a változó hold…” – idézte egyikük Evangélikus énekeskönyvünk 383. énekét. A hitet nem lehet állandóan birtokolni. Hitünk egyfajta istenismeret: bizalom a láthatatlan Istenben, aki szeret bennünket. Ami a szubjektív hittapasztalattal szemben mégis állandó, az az egyház hite, őseinké, akik tartották magukat meggyőződésükhöz. Ők példaként állhatnak előttünk megingásainkkor, hiszen nekik is részük van abban, hogy rengeteg probléma, sőt üldöztetés ellenére az egyház kétezer év óta fennáll – hangzott el a beszélgetés során.
Szó esett arról is, hogy az egyház népegyházi struktúrája is formálásra szorul. A lelki élet megélését kínáló számtalan lehetőség között akkor maradhat fenn, ha programjai is hitelesek. Egy példa erre a debreceni református Nagytemplom ifjúsági köre, amelynek tagjai keresztény felelősségüket a közeli menekülttábor lakóit meglátogatva próbálták megélni.
Kérdés lehet számunkra saját hitgyakorlatunk is. Kemény mérce az ismeretlentől származó idézet: „A nagyszülők hitét leginkább az unokákon lehet lemérni!”
Befejezésként mindkét előadónak módja volt egy-egy rövid útra bocsátó üzenet megfogalmazására. Bár helyzetünk egyáltalán nem tűnik rózsásnak, a keresztény embernek erős reménysége – hangsúlyozták mindketten –, hogy Isten nemcsak megteremtette, de fenn is tartja a világot: hitvallásaink több száz éve erősítenek ebben.
Reméljük, mi is észrevesszük útmutatását…
Buday Barnabás egyetemi lelkész, Miskolci Egyetem