evél&levél

A múlt heti számban megjelent, Már megint kisebbségi véleményen lennék? címû, Breuer Katalin aláírással megjelent írásra reagálok.

A Budai Egyházmegye 2006. szeptember 27-én Óbudán tartott közgyûlésén Breuer Katalin az egyhangúlag elfogadott napirend ellenére lehetetlenné tette, hogy a társadalmunkat érintõ morális kérdésekrõl nyíltan beszélgessünk. Ebben az értelemben nem az igazságot adta vissza azzal, hogy a kisebbségi véleményre nem voltunk kíváncsiak. Az egyházmegye közgyûlése állásfoglalást nem adott ki, ennek a lehetõségét éppen egy õszinte beszélgetést követõen akarta „az elnökség” a közgyûléssel eldöntetni.

Továbbra is azt vallom, hogy az erkölcsi kérdésekrõl való véleményalkotás és a morális krízisek gyógyítása az egyház és a keresztény emberek küldetésének része. Osztom Breuer Katalin azon véleményét, hogy „egy ország nem lehet erkölcsi válságban”. De azt látom, hogy egy vezetõ, egy csoport, egy lelkész vagy egy közösség lehet erkölcsi krízisben, sõt lehet erkölcstelen is. S ezzel akár egy ország lakosságának nagy része elveszítheti az erkölcsi tájékozódás képességét.

A közgyûlés tagjainak kifejtettem: „Jogunk van szólni, és kötelességünk szólni…, de a szólás elõtt tartsunk bûnbánatot, vegyük komolyan számba azt, hogy egyéni életünk és gyülekezeti, egyházi szolgálatunk területén hogyan vétettünk még a polgári erkölcs ellen is, nemhogy a Krisztusban kapott tisztaság ellen! (…) A társadalmi szintû megújulást ne másokon követeljük, hanem a magunk egyéni életében és közösségi életünkben tegyük alappá… A társadalmi szintû erkölcsi megújulást ne követeljük, hanem tisztaságban megélt példával, bölcs és határozott tanítással, valamint az élõ evangélium hirdetésével tegyük meg.” (Részlet abból a körlevélbõl, amelyet e-mailben juttattam el a közgyûlés tagjainak.)

Tisztelettel:

Bence Imre esperes (Budapest)