evél&levél

A múlt heti számban megjelent, Már megint kisebbségi véleményen lennék? című, Breuer Katalin aláírással megjelent írásra reagálok.

A Budai Egyházmegye 2006. szeptember 27-én Óbudán tartott közgyűlésén Breuer Katalin az egyhangúlag elfogadott napirend ellenére lehetetlenné tette, hogy a társadalmunkat érintő morális kérdésekről nyíltan beszélgessünk. Ebben az értelemben nem az igazságot adta vissza azzal, hogy a kisebbségi véleményre nem voltunk kíváncsiak. Az egyházmegye közgyűlése állásfoglalást nem adott ki, ennek a lehetőségét éppen egy őszinte beszélgetést követően akarta „az elnökség” a közgyűléssel eldöntetni.

Továbbra is azt vallom, hogy az erkölcsi kérdésekről való véleményalkotás és a morális krízisek gyógyítása az egyház és a keresztény emberek küldetésének része. Osztom Breuer Katalin azon véleményét, hogy „egy ország nem lehet erkölcsi válságban”. De azt látom, hogy egy vezető, egy csoport, egy lelkész vagy egy közösség lehet erkölcsi krízisben, sőt lehet erkölcstelen is. S ezzel akár egy ország lakosságának nagy része elveszítheti az erkölcsi tájékozódás képességét.

A közgyűlés tagjainak kifejtettem: „Jogunk van szólni, és kötelességünk szólni…, de a szólás előtt tartsunk bűnbánatot, vegyük komolyan számba azt, hogy egyéni életünk és gyülekezeti, egyházi szolgálatunk területén hogyan vétettünk még a polgári erkölcs ellen is, nemhogy a Krisztusban kapott tisztaság ellen! (…) A társadalmi szintű megújulást ne másokon követeljük, hanem a magunk egyéni életében és közösségi életünkben tegyük alappá… A társadalmi szintű erkölcsi megújulást ne követeljük, hanem tisztaságban megélt példával, bölcs és határozott tanítással, valamint az élő evangélium hirdetésével tegyük meg.” (Részlet abból a körlevélből, amelyet e-mailben juttattam el a közgyűlés tagjainak.)

Tisztelettel:

Bence Imre esperes (Budapest)