A hét témája

Az 1956-os forradalom és szabadságharc szűkebb értelemben véve nem egyháztörténeti esemény, hiszen közvetlenül nem az egyház robbantotta ki, és elbukásáért sem felelős. Mégis nehéz lenne úgy bemutatni a történteket és teljessé tenni az emlékezést az ötvenedik évfordulón, hogy kihagyjuk Mindszenty József történetét vagy a protestáns egyházvezetők nyilvános megszólalásait, az ország érdekében végzett szolgálatát. A rendszerváltozás előtt mindezt elnyelte a hallgatás, vagy a hatalom a lehető legsötétebbre színezte az „ellenforradalom” képét.

A rendszerváltozás után ugyan a rehabilitációs folyamatok néhány egyházi életutat is megismertettek az igényesebb és érdeklődő közvéleménnyel, mégis mintha kevéssé lenne jelen a köztudatban, hogy az egész ország és az egész nemzet 1956-os forradalma és szabadságharca az egyházak keresztény népének is – sokaknak személy szerint is – sorsfordító eseménye volt.

A 2006. október 23-i kerek évfordulóra készült két evangélikus dokumentumfilm – Fabiny Tamás A forradalom hite című hatrészes sorozata és Tóth-Szöllős András Mindegyiknek volt egy igazsága című kétrészes összeállítása – az evangélikusság, illetve az egyházak ötven évvel ezelőtti forradalmát ismerteti meg ennek a hiánynak a pótlására.

Fabiny Tamás filmjei egyenként mutatják be a három nagy történelmi felekezetben – evangélikus, református és katolikus – zajló 1956. őszi eseményeket, a november után külhonba vándorolt magyarság új életének kezdeteit, valamint Mindszenty József drámáját. A sorozat első része, a Lutheránus forradalom elevenen idézi fel az egyházi változások megértéséhez szükséges legfontosabb eseményeket, plasztikusan mutatja be az egyházban is bekövetkezett sorsforduló jelentőségét.

A visszaemlékezők – egyházunkban jól ismert személyiségek: Baranyai Kálmán, id. Fabiny Tibor, Kinczler Irén, Zászkaliczky Pál – személyes, megelevenedő élményei átélhetővé teszik az októberi napok hangulatát, és a nagy összefüggések mögött emberi színt visznek az elbeszélésbe. Újra és újra megszólal az őszinte emberi hang, az ötven év távlatában megfogalmazható erkölcsi üzenet is, amely 1956 maradandó öröksége.

Gazdag dokumentációt sikerült öszszeválogatni korabeli film- és hangfelvételekből, rádiós hanganyagokból, fényképekből. A jól ismert prédikáció, amely akkor hangzott el, amikor Ordass Lajos visszatérhetett igehirdetői szolgálatába, Nagy Imre drámai bejelentése a szovjet invázió kezdetén éppúgy bekerült a válogatásba, mint Kinczler Gyula nemrégiben nyilvánosságra került, megrázó fotói.

Személyes sorsokon és vallomásokon át mutatja be Fabiny Tamás az egyházak szolgálatát az emigrációba sodródott vagy kényszerült, százezres számokban mérhető magyarság életében. A németországi és svájci emigrációt bemutató negyedik, valamint az Ausztriában, illetve Nagy-Britanniában új hazát találókat megszólaltató ötödik rész még a hazai evangélikus közvélemény számára is kevéssé ismert eseményeket, körülményeket, életérzéseket közvetít. A meghatározó evangélikus lelkész személyiségek – Pósfay György, Gémes István, Pátkai Róbert, Szépfalusi István – mellett megszólalnak családtagok, nyugati karriert befutó magyar protestánsok, katolikus lelkigondozók. Csak sajnálhatjuk, hogy ezeknek a részeknek nincsen folytatásuk más európai országokba, más kontinensekre vándorolt honfitársainkról.

A hazájukat elhagyók új helyzetbe kerültek a kivándorlással: menekülttáborok, az új egzisztencia megteremtésének gondjai… Talán Gémes István megrázó vallomása mond el legtöbbet a külhonba szakadt ember sorsáról: „Én csak sérült emberekkel találkoztam… Én magam is sérült ember vagyok.” A körkép megrázó végszava a kortárs magyar irodalom doyenjével, Határ Győzővel készült riportban elhangzó vers: „Állatok közt állat, / űzőbe vett barom, / zuhanok előre, / futó négy lábamon…”

Egészen más feladatra vállalkozott Tóth-Szöllős András kétrészes, összesen másfél órás összeállításában. Dokumentumriportok sorozatával egyházunk közismert szereplői – Fabiny Tibor és Hafenscher Károly professzorok, Harmati Béla püspök, Boleratzky Lóránd, Frenkl Róbert, Benczúr László, Böröcz Enikő és Juhász Géza – idézik fel 1956 belső egyházi összefüggéseit, előzményeit és eseményeit egyaránt, különös, tarka lenyomatot adva az ötven évvel ezelőtti egyházi állapotokról.

A film nem helyez minden egyes mozzanatot a forradalom és szabadságharc szélesebb összefüggéseibe, nem értelmez és konfrontál, sokszor a szűkebb, érdeklődő közvélemény számára ismert tényeken sem megy túl – inkább beszélteti szereplőit, s az ő eltérő véleményükön keresztül érzékelteti, hogy milyen bonyolult kihívás volt az egykori résztvevőknek kiigazodniuk a korabeli változó körülmények között, akárcsak évtizedek múltán megfogalmazniuk személyes viszonyukat az akkor történtekhez. A riportalanyok egyénisége, személyes sorsa is feltárul a megszólalásokban – habár a körképet lehetett volna még színesíteni a megkérdezettek körének bővítésével.

Tóth-Szöllős András filmje tehát inkább gyűjtés, állapotfelmérés. Azoknak érthető, akik ismerik az evangélikus egyház történetének belső összefüggéseit, képesek mérlegelni, összevetni az elhangzottakat egymással és a kor dokumentumaival. Pillanatnyi állapotfelvétel, amely azt tükrözi, ahol ma tartunk a múlttal: természetesen nagy szerepet kap Ordass Lajos püspök a beszélgetésekben, de a többi „főszereplőről” – Dezséry Lászlóról, Vető Lajosról, Túróczy Zoltánról, hogy csak a megkerülhetetleneket említsük – nem rajzolódik ki egységes pályakép. Ez a film egyik legnagyobb erénye: adósságainkkal szembesít, melyek elrendezése nélkül nem érthetjük meg a múlt összefüggéseit. Ennek a morálisan is feszült, ötven évvel ezelőtti korszaknak a lezáratlanságát, lázas állapotát jól ragadja meg a rendező egyik beszélgetőtársától, Benczúr Lászlótól kölcsönzött címválasztása is: Mindegyiknek volt egy igazsága.

Az ’56-ra való visszaemlékezés során örömmel mondhatjuk, hogy két műhelyben is készült evangélikus egyházunk fél évszázaddal ezelőtti életét felidéző filmes visszatekintés. Habár a két filmkészítő egészen eltérő koncepcióval dolgozott, s ennek következtében valószínűleg eltérő közönséghez is szól, egyházi és történészi körökben mindkét alkotás érdeklődésre tarthat számot. Fabiny Tamás sorozata – a Duna Tv jóvoltából – azzal is nagy szolgálatot tehet, hogy széles körben megismerteti a közelmúlt történetének egyházi oldalát. Mindkét alkotónak köszönettel tartozunk.

Korányi András