Keresztény szemmel

Az egyik nagy temetőkertben járva negyed órán belül három különleges sírkő állított meg. Eltöprengtem a rajtuk látható ábra, illetve felirat üzenetén, és feltettem a kérdést: mi melyiket választanánk saját síremlékünknek?

Az első sírkövön csak rajz található. Ha jól láttam, egy kutya feje. A fajtáját nem sikerült megfejtenem. Ugyancsak találgathatjuk azt is, hogy az odalent nyugvó Ilona legkedvesebb társa, netán bálványa lehetett-e ez a jószág. Ez volt számára a legfontosabb az életben? Vagy az elhunyt hite arról beszél, hogy hitt a reinkarnációban, és előző vagy következő életében kutya volt, illetve az szeretne lenni? Ne botránkozzunk meg ezen, hiszen a sírköveken többnyire az emberek legjellemzőbb vonását örökítik meg az utódok. S ami odakerül – bizonyára nem véletlenül –, az bizony üzenetértékű!

E kép önvizsgálatra késztet. Ki vagy mi a legfontosabb az életemben, ki vagy mi van az első helyen? Ha a mi sírkövünkre is az kerülne rá, üzenetként az utókornak, ami pillanatnyilag a fő helyet tölti be a szívünkben – nem késztetne-e ez bennünket az azonnali változtatásra?

A második síremléken viszont csak szöveg olvasható. Nem bibliai idézet, de lehet, hogy nem is idézet, hanem egy emberi élet végső megállapítása: „Az igaz szeretet a halált nem győzi le.” Igen, tőlünk csak ennyi telik: legfeljebb a sírig tartó szeretet. A Szentírás legalábbis egyenrangúnak ítéli meg az emberi szeretetet és a halált, mindkettő egyformán erős: „Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír.” (Énekek 8,6) Nagyon kiábrándultak, csalódottak, csak emberekben bízók lehettek az elhunytak, ha csak eddig a megállapításig jutottak el földi életükben.

Az itt nyugvó Julianna és férje nem találkozott Isten szeretetével, nem ismerte fel vagy talán elutasította azt a mindent – a bűnt, halált, az ördög hatalmát – legyőző isteni szeretetet, amelyet Jézus Krisztusban lehet átélni és személyesen megtapasztalni. Ha nekünk is csak e földi reménységünk van, és nem a mienk az Isten halált, a mi halálunkat is legyőző szeretete, akkor ez a márványtábla talán nekünk tart ébresztőt, éppen e pesszimista, csalódott, kiábrándult üzenete révén. Mi átírhatjuk ezt az üzenetet, például így: úgy szeretett engem Isten, hogy egyszülött Fiát adta a keresztre érettem, helyettem és miattam, ahol szeretete legyőzte a halált, így ha én hiszek Jézusban, nem veszek el örökre, hanem örök életem van; s ha meghalok is, élek vele, benne és általa!

Még ma kezdj hozzá képzeletbeli márványtáblád szövegének aktualizálásához!

A harmadik síremléken rajz és szöveg is látható. A márványtáblán, mintegy tükör által homályosan, visszatükröződik a szemközti sírok képe és a táblára néző arcvonásai. Önmagad látod ebben az üzenetben? Nagy örömömre az „igazi” Luther-rózsa rajza van a középpontban, úgy, ahogyan reformátorunk címerpecsétjén is látható. Alatta a felirat pedig nem az egyházunkban ma hivatalosan használt köszöntés, hanem ez: „Erős várunk az Úristen!”

Itt nyugvó, minden bizonnyal evangélikus hittestvéreink hite még holtuk után is beszél. A zsoltárokban legalább egy tucat igehelyet találunk, amelyek ezt hirdetik (ezeket részletesen lásd Evangélikus köszöntés című írásomban: www.garainyh.hu). András, Anna és hozzátartozóik a legfontosabbat akarták megüzenni az utókornak mindabból, amit ők átélhettek és megtapasztalhattak életük során. Mert lehet élni nem kiábrándultan s nem állatokba vagy emberekbe vetve bizodalmunkat, hanem boldog örömmel hirdetni minden temetőjárónak: lehet a te erős várad is az Úristen. S akkor életed olyanná lehet, mint ez az ötszirmú rózsa.

Szívedben hordod a keresztet, nemcsak a nyakadban; szereteted a keresztből táplálkozik; abban hiszel, aki előbb szeretett téged, reménységed a teljesség és a vég nélküli élet, a gyűrűbe zárt rózsa képében. S te magad is Isten jó illata vagy, embertársaid gyönyörűségére.

Ha e földi életedben bejutottál az erős várba, a leeresztett felvonóhídon – tudod, Jézus az út is –, akkor Istened, az örök Vagyok lesz a te igazságod és örök életed! Ma még tárt kapukkal vár ez az erős vár! S a vár Ura nemcsak Tamásnak, hanem neked is Urad és Istened szeretne lenni. S nem majdan, egy márványtábla tanúbizonysága szerint, hanem már most és valóságosan.

Temetői sétánk véget ért. Három sírkövet néztünk meg; mindegyik másról tanított. De a te sírköved üzenetét neked kell itt és most megírnod – életeddel. Jézus keresztjén elég volt ez a négyszavas felirat: „a názáreti Jézus, a zsidók királya”. Lapunk 2006/25. számának 2. oldalán olvashattuk Füle Lajos Siessetek! című versét; „sírkőírás” előtt ez ajánlott olvasmány. S a vers üzenetét megfogadva választ tudunk adni az ezen írás címében feltett kérdésre: hitük még holtuk után is beszél – de miről?

Garai András