Élő víz

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

Szentháromság ünnepe után a 20. héten s a reformáció ünnepe hetében az Útmutató reggeli és heti igéi megszentelt életfolytatásra hívják fel Isten népét: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok! – így szól az Úr. Térjetek meg hozzám teljes szívvel!” (3Móz 11,44; LK) A szent élet vége az örök élet, s ez Isten kegyelmi ajándéka. Jézusnak a válással kapcsolatos válasza Isten eredeti, teremtő szándékát fejezi ki: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mk 10,9) Gyermeki lelkülettel, neki tetsző módon élve fogadhatjuk az Isten országát: „Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thessz 4,7) A törvény szerinti életfolytatás a szombatévnek, a nyugalom napjának és a három főünnepnek a megtartását, megszentelését is jelentette a választott nép számára: „Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek!” (2Móz 23,13) A reformáció 489. évfordulóján megvalljuk: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,2; LK) Kik is a boldogok – örökké? Akik hiszik és megélik a reformáció tanítását: egyedül Krisztusért, egyedül a hit, a kegyelem és a Szentírás által van üdvösségünk! „Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben…” (Mt 5,12) Pállal s Lutherrel együtt „azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”. „Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága”, és Jézus igazzá teszi azt, aki hisz őbenne (Róm 3,28.21)! „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11) Mindenszentek napján Isten igéje két fiatalt állít elénk, akik az ő vezetésének engedelmeskedve törekedtek a szent életre és a szeretetre: Izsák feleségül vette Rebekát, „megszerette őt, és megvigasztalódott anyja halála után” (1Móz 24,67). A halottak emlékezete is Isten dicsőségét szolgálja, mert ő az élők Istene! Krisztus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…” (Jn 11,25) A Sínai-hegyről az Úristen így kiáltott a „szóvivő” Mózesnek: „Papok királysága és szent nép lesztek.” (2Móz 19,6) Kétezer éve közvetítő nélkül hallják a halott élők is az Isten szavát; az élő halottak viszont nem teszik meg azt, amit az Úr parancsolt nekik igéjében. A zsidók jól ismerték törvényeiket; nem lettek külsőleg (!) tisztátalanokká, hogy megehessék a páskabárányt. De az ártatlan Bárányt világi törvények szerint akarták elítéltetni, mert mint mondták: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” (Jn 18,31b) Tudhatjuk: „A szeretet tehát a törvény betöltése” (Róm 13,10), „mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat«” (Gal 5,14). A Prédikátor könyvének végső tanulsága: „Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (12,13) Mi énekeljük: „Erős vár a mi Istenünk (…) Mienk a menny örökre!” (EÉ 254)

Garai András