Szószóró

A Nógrád megyei Galgagután találkoztunk mi, fiatalok szombaton, október 14-én Füke Szabolcs szervezésében mintegy hatvanan. Már az odaút is élvezetes volt. Magam – mint ifjúsági referens – Váctól biciklin tekertem a még harmattól nedves és hideg kora reggeli falvakon, dombokon át. Közben láttam a földeken már dolgozó családokat, szoknyás és köténykés néniket, akik a házuk előtt tevékenykedtek, láttam sárgás, zöldes, barnás leveleket, sok-sok krizantémot, és mélyen beszívtam pesti tüdőmbe a füstös-friss vidéki levegőt.

Galgagutára érve épp Verasztó János tartott előadást Fenyítés nélküli élet? címmel. Örömmel konstatáltam, hogy a templom tele van! Sok helyről gyűltünk össze, leginkább Nógrád megyei közösségekből (Felsőpetény, Vanyarc, Szügy, Legénd, Ősagárd, Galgaguta), de eljött a tordas–gyúrói egyházközségből is egy baráti társaság, illetve – az ökumené jegyében – a helyi baptista lelkész is gazdagította családjával az együttlétet. E fölötti örömemet kifejezendő én az ő kiscsoportjába mentem az előadás utáni beszélgetésre az udvarra.

A hideg templomból már mindannyian vágytunk a jó kis kertbe, így a nap további részét az októberi nap még meleg sugarai közt sütkérezve töltöttük. A háziak remek „mindeneslevest” főztek, az ifjúság pedig sütiket hozott magával, így mindenki jóllakott. Az asztaloknál ülve már keveredtek a különböző helyekről összegyűlt fiatalok, és élénk beszélgetések alakultak ki. Én például néhány ifjú teológussal rendkívül izgalmas beszélgetést folytattam az ő ötleteikről az ifjúsági munkát illetően, és kirobbanóan jól éreztem magam attól a lendülettől, ami sugárzott belőlük.

Az együttlétet a délutáni kirándulás után a lelkes és energikus szügyi M.Is.K.A zenekar és a promise-os hangzású, igen profi Felsővezeték műsora, majd Szabolcs áhítata zárta. Mindkét zenekar tagjai velünk voltak egész nap, és jó volt együtt hallgatni a „mi fiainkat” (na és lányainkat…).

A Kopasz-hegyről, ahová délután felmásztunk, totálképet kaptam nemcsak a tájról, hanem a találkozóról is. Van itt tettre kész csapat, kérem szépen! Ezért volt nagyszerű ez az egyházmegyei ifjúsági nap: lehetőséget adott a találkozásra, arra, hogy már egy egyházmegyén belül is lássuk, hogy vagyunk, és nem is olyan kevesen! Hogy együtt van erőnk, és hajjaj, de még mennyi lehet! Csak keressük meg egymást!

Frenyó Anna