Egyházunk egy-két hete

Luther tanításának fényében keresték a címben feltett kérdésre adható mai válaszokat az ország távoli vidékeiről is (Győrtől Nyíregyházáig és Nyírszőlőstől Pestig) egybegyűlt presbiterek és más gyülekezeti tisztségviselők a reformáció ünnepe előtti hétvégén Piliscsabán. Az előre kézhez kapott, részletes programban „ajánlott irodalomként” szerepelt Luthernek A világi felsőbbségről 1523-ban írt, ma is érvényes műve. Az elhangzó igehirdetéseknek, előadásoknak és fórumbeszélgetéseknek ez az írás volt a kiindulási alapjuk. Néhány kiragadott gondolattal idézzük fel a lezajlott választások után a gyülekezetekben önkéntes szolgálatot, különféle tisztségeket vállaló régi-új laikus keresztények által igen fontosnak és aktuálisnak tartott kérdésre a Szentírás örök érvényű üzenete alapján megfogalmazott és ma is vállalható válaszokat!

Az első felelet: az egyházban Isten az evangéliummal kormányoz. Más ez a rend, mint a világi; nem uralkodás, hanem szolgálat, de megvan benne a „hatalomgyakorlás” is! Nyitóáhítatában Labossa Péter Mihály nyíregyházi lelkipásztor Mt 20,25–28 alapján Jézus tanítását idézte: „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…” (26. vers) A gyülekezetekben, a kihívottak közösségében is szükség van kormányzásra, mert jó rendet kell tartani. A miniszter: szolga; Jézus hív el minket az ő szolgálatára. Az egyetemes papság elvét valljuk a szentek közösségében, ahol egyedül Jézus az Úr. „A te szád Krisztus lelkének szája legyen!” – idézte reformátorunkat az igehirdető.

A második, ma is érvényes válasz: a világban Isten a karddal kormányoz; itt is a jó rendet kívánja megvalósítani. Ennek eszköze a kard, mivel a bűnös embereket nem lehet csak evangéliummal, szép szóval kormányozni. Az alaptörvényt Isten az emberek szívébe írta. Róm 13,1–7 alapján Süller Zsolt tordas–gyúrói lelkész Pál szavaival mondta: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől…” (1b) A felsőbbségnek csak Isten a korlátja; van hatalma és joga büntetni és ölni is. De hitet nem adhat, s Krisztushoz nem segíthet! Az apostol tanítása összecseng Jézus szavaival: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, (…) akinek pedig a tisztelettel: a tiszteletet.” (7. vers)

Istennek van üzenete a világ felé is; ez volt a harmadik megállapítása a presbiterek fórumának. Luther így tanít említett művében a két kormányzat kapcsolatáról: „Magadat és ami a tied, gondozd az evangélium szerint, és szenvedj igazságtalanságot, mint igaz keresztyén. Másra és más dolgaira viselj gondot a szeretet szerint, és ne tűrj semmi jogtalanságot felebarátodért!” Dr. Garádi Péter, a budaörsi gyülekezet felügyelője előadását Mordokajnak Eszter királynéhoz küldött – s a presbiterek mai szolgálatára nézve is érvényes – üzenetével indította: „Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszt 4,14b) A két birodalom úgy is szemléltethető, mint két egymást metsző kör; átfedés van közöttük. Isten kormányoz mindkét területen. Van átjárás, de csak e földön, az Isten és a „cézár” birodalma között. E kapcsolódási pontok közül a legfontosabb a misszió. Természetes, hogy a Krisztus birodalmába tartozók a lélekmentés szolgálatát végzik, de nem korlátlanul – „…gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé…” (Mt 7,6) „Hol a határ a »cézár« birodalmában, meddig mehet el a hívő?” – tette fel a létfontosságú kérdést a felügyelő. „Amíg hasznos Isten ügyének; amíg nem rombol; amíg a lélek és a test kárt nem vall” – sorolta feleleteit az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) tisztségviselője, majd gyakorlati példákkal illusztrálta őket. A jövő egyházának jobban bele kell merülnie a lélekmentés szolgálatába, de kevésbé feloldódva e világban – hangsúlyozta az előadó.

Pintér Tibor, a konferencia házigazdája és a program összeállítója vasárnap reggeli áhítatában a heti ige üzenetét helyezte a jelen lévő presbiterek szívére Mik 6,8 alapján: „…élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” Ez utóbbi a forrása mindkét önként vállalt „feladatnak”. Térdepelve alázzuk meg magunkat az Úr előtt, mert „bizony koldusok vagyunk” – idézte reformátorunk utolsó leírt szavait Pintér Tibor.

Labossa Péter Mihály a záró „előreformációi” ünnepi istentiszteleten Gal 5,1–6 alapján arról szólt, hogy az igazi szabadság a szeretetben való szolgálat. „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan…” – bátorította Pál apostol szavaival a hegyről visszatérő gyülekezeti tisztségviselőket. Luther az ő „Bóra Katalinjának” nevezte ezt a kedves levelet, amely kifejti, hogy az üdvösség egyedüli feltétele a Krisztusban való hit. „Nem kellenek Jézus-pótlékok! Csak ő terhelje meg a lelkiismeretünket. Növekedjünk Krisztusban!” – hangzott el az igehirdetésben.

Krisztus teste és vére erősítette meg a szolgálatba visszatérő „véneket”, akik Isten kétféle kormányzásáról nyertek evangéliumi tanítást reformátorunk mind ez ideig aktuális írása alapján. Reménység szerint e „szokásos”, az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) által szervezett őszi presbiteri hétvége a résztvevők megújult gyülekezeti szolgálatának kezdetévé is válhat – egyedül Krisztus által. (A presbiteri hétvége teljes hanganyaga meghallgatható és letölthető MP3 formátumban a helyszíni tudósító személyes honlapjának – www.garainyh.hu – a „Hangzó örömhírtár” című rovatából.)

Garai András