Keresztény szemmel

Ismét szenvedélybeteg-mentő gyógyító csendeshetet tartott – az új évezredben már a tizennyolcadikat – október közepén a Szarvasi Középhalmi Misszió. Ennek a nem könnyű missziói alkalomnak már rendszeresen a visszakapott volt tanyai iskola ad szerény, csendes otthont.

Nem könnyű a szervezők helyzete, mert a kezdési időpont előtt egy nappal is szorongó szívvel gondolunk arra, hogy hányan is olvasták az Evangélikus Életben a hívogató hirdetést, és mennyien fognak majd megérkezni. Vajon hányan küzdenek imádkozva kitartó reménységgel, hogy meggyőzzenek mértéktelen alkoholfogyasztókat, depressziósokat, hogy eljöjjenek egy szarvasi csendeshétre a gyógyulás reményében? A pszichoterápiás kezelés, az alkoholelvonó kúra helyett Jézus Krisztus szabadításának jó hírével szolgálunk itt a szakorvosi ellátásra is felkészülve. Minden segítségre szorulót hívunk és várunk a jövőben is!

A legutóbbi hétnek az alkalmain negyvenhárman vettek részt. Külön öröm volt, hogy harmadik alkalommal látogatott meg bennünket Szeverényi János országos missziói lelkész. Most a záró úrvacsorai szolgálatban is részt vett.

Nemcsak az érkezők száma kiszámíthatatlan, de néha a szolgálatok végzésében is adódnak váratlan akadályok, amelyek Urunk kegyelméből mindig idejében megoldódnak.

A hét igéje 1Tim 2,4 volt: Isten az, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”. A reggeli áhítat és a csoportos beszélgetések alapja a bibliaolvasó Útmutató adott napi igéje volt; délutánonként Isten akaratáról, annak megismeréséről és az azzal való azonosulásunkról beszélgettünk. Az esti sorozatot János evangéliumából a vakon született meggyógyítása adta.

A csoportos és személyes beszélgetések alkalmával sokszor meglepő vallomások jönnek elő a szív mélyéből, olyanok, amelyek kétséges, hogy felszínre jöttek volna egy rövid lelkipásztori beszélgetés alkalmával. Kinek van ideje meghallgatni a különböző eredetű terheket hordozókat, a problémák között vergődőket, velük együtt érezni és a szeretetet alázatával segíteni rajtuk? Azt hirdetjük, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit segíthet ki a legnagyobb bűn mélységéből is.

A hirdetett és hallott ige mellett érezniük kell a résztvevőknek az együtt érző szeretetünket; azt, hogy mi magunk is terhet hordozunk, hogy Urunktól kapunk hozzá erőt, és hogy a mi problémáinkat is vele tudjuk megoldani, imádkozva, rá figyelve. Az ő segítségére mindenki mindig számíthat. Ezen az úton nagy szükség van arra, hogy útitársként együtt érző, segítő jézusi szeretettel álljunk a szenvedők mellé. Kár lenne, ha az egyházban az ige mellett emberi praktikák kapnának elsőbbséget.

Pályázaton nyert pénzből a missziói alapítvány munkához segített nehéz körülmények között élő embereket; a támogatottak több héten keresztül dolgozhattak a misszió területén és az épületen. Amikor Urunk testben itt élt, nem válogatott a bajba jutott, segítségre szoruló, hozzá forduló vagy hozzá vitt beteg és bűnös között. Segített rajtuk – és ma is segít azokon keresztül, akik meghallják küldő szavát. Jézus szabadító, gyógyító, életet újító munkája bizonyított valóság; aki ezt kétségbe vonja, az hasonlít a Jézus korabeli írástudókhoz, akik kétségbe vonták isteni hatalmát. – Volt, aki innen, a missziós hétről került be az ótemplomi gyülekezet által működtetett népfőiskolára, ahol képzésben részesült, majd munkát kapott, és rendeződött az anyagi helyzete.

Másokhoz hasonlóan én sem akartam vállalni ezt a szolgálatot – de Jézus szeretete legyőzi az ellenállásunkat, és Lelke által megerősít arra a szolgálatra, amelyre küld. A szeretet alázatával vállaltam és végezzük ezt a munkát dr. Sárkány Angyal orvossal, Túri Krisztina és Erdélyi Zoltán lelkésszel. Köszönjük azoknak az önzetlen munkát is, akik rendszeresen segítenek az elvégzendő feladatokban, és köszönjük azok gondoskodó szeretetét, akik az innen hazatérőket figyelemmel kísérik. Végezzük a szolgálatot, mert emberi életek megmentéséért és rendeződéséért fáradozunk. Hisszük, hogy sok nehézség ellenére Jézus nem hagy magunkra bennünket, mert ez az ő programja, és jövőben is megáldja tevékenységünket.

Selmeczi Lajos nyugalmazott lelkész