Napról napra

Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Ez 36,27 (Jn 16,13a; Mt 25,1–13; Jel 21,1–7; Zsolt 90) Az egyházi év utolsó hetének küszöbén – amikor figyelmünk a vég, az ítélet és a számadás felé fordul – a prófétai szó evangéliumot hirdet. Isten a lelkét adja, hogy az vezessen minket. Ezzel egyrészt azt teszi világossá, hogy magunktól képtelenek vagyunk tenni akaratát, Lelkével elvégzi azt bennünk és velünk. Másrészt a Lélek segítségünkre van abban, hogy idejében megtérjünk, parancsolatai szerint éljünk, megtarthassuk és teljesíthessük akaratát.

A tanítványok összeszedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Jn 6,13 (Jóel 2,21; 5Móz 34,1–7/8/; Ézs 1,1–9) Jézus mindig bőségesen ad, nem szűkmarkúan. A nagy tömeg már jóllakott, a maradék felesleges. Emberi elgondolás szerint igen, de Jézus szemével nem. Az igéjével tápláló Jézus úgy látja ma is, hogy ami feleslegesnek látszik, az is éltető, erőt adó táplálék. Az utolsó időkben is érdemes a „morzsákra” figyelni. Életet adó, örök életre vezérlő táplálék lehet nekünk is, másoknak is.

A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. (Róm 15,5–6 Zsolt 68,27; 1Pt 1,13–21; Ézs 1,10–20) Nagyon érezzük életünkben az egyetértés hiányát. Közösségek, kapcsolatok mennek tönkre, meghidegül a szeretet, és kibírhatatlan lesz az élet. Szükségünk van arra az erőre, amelyet csak Isten adhat meg. Tőle kaphatunk türelmet, hiszen ő hosszútűrő mivelünk. Kész volt feláldozni Fiát, hogy eltörölje a bűnt, mely az egyetértés akadályozója és tönkretevője. Tanít a türelemre, hogy nyugodt életet élhessünk, és ezzel is dicsőíthessük mennyei Atyánkat. Így veszi el nyomorúságunkat, és vigasztal bennünket.

Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. Dán 9,18c (1Kor 15,10; 1Kor 3,9–15; Ézs 2,1–5) Tanuljuk meg Dánieltől Isten kegyelmes voltát és a kegyelemben való bizakodást! Amikor Isten szabadításáért, életünk nyugalmáért imádkozunk, nem a magunk tetteiben bizakodunk. Lutherrel együtt valljuk, imádkozzuk és énekeljük: „Nékünk nincs semmi érdemünk, / Csak kegyelmedből élünk.” (EÉ 402,2) Ez Isten csodálatos igazsága: ő cselekedett értünk. Életmentő segítsége az ő dicsőségét szolgálja, és ha mi erre az irgalomra bízzuk magunkat, ezzel is dicsőségét munkáljuk.

Mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Gal 5,5 (Ézs 45,17; Kol 4,2–6; Ézs 3,1–15) Az ige útmutatása a héten már többször mutatott a Lélek munkájára. Krisztus visszajövetelére nem készülhetünk a magunk gondolkodásával, filozófiájával. Eljövetele az igazság beteljesedése lesz. De az ítélet nem emberi igazságunk szerint lesz! Jézus elhozta Isten „másféle igazságát”, azt, hogy az ártatlan Bárány áldozata elegendő minden bűnünk eltörlésére, megbocsátására. A Lélek munkálja bennünk azt a hitet, mely reménységgel tud bízni abban, hogy Istennek ez az igazsága a miénk is. Örömmel, nem pedig félelemmel várjuk visszajövetelét!

A szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész földön, ahol gyalázták őket. Zof 3,19 (Jel 21,5; Mt 27,50–54; Ézs 4,2–6) A prófécia a babiloni fogságból szabaduló népnek szól. Legnagyobb nyomorúságuk a szétszóródottság. Vannak „otthon maradtak” és szórványban élők. Isten népének, az egyháznak ma is ilyen a helyzete. Kisebbségben élünk a világban és különböző helyzetekben. Szeretnénk látni a nagy egészet, de csak a különbségeket tapasztaljuk. Elismerés, megtűrés, gyalázás és üldözés egyaránt előfordul, de arra van ígéretünk, hogy Krisztus visszajövetelekor nyilvánvalóvá lesz az összegyűjtés, a Krisztusban, hitben és hűségben feltámadottak együttléte, a győztesek öröme, az üdvözültek dicsősége és hírneve.

Mert én hű vagyok – így szól az Úr –, nem tart örökké haragom. Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. Jer 3,12c–13a (3Jn 11b; Jel 21,10–14.21–27; Ézs 5,1–7) A hűséges Isten áll az utolsó idők eseményei mögött. Hűsége abban mutatkozik meg, hogy „nem tart örökké” haragja. Emésztő tűz és kárhozatos pusztulás lenne haragjának következménye; Krisztus ettől váltott meg minket. Ma is szól a megtérésre hívó szó ezért. Amit tennünk kell: elismerni bűnünket, hűtlenségünket, Istentől való elfordulásunkat. És elfogadni hittel irgalmát, hogy haragja megszűnt, és megkegyelmezett nekünk.

Tóth-Szöllős Mihály